Vágyakozunk arra, amivel nem rendelkezünk, és bánkódunk amiatt, amit elveszítettünk.

"-Ó.. képzeld, kedden este Latt felhívott, hogy épp az Nabban ülnek, nincs-e kedvem lemenni hozzájuk pár sörre? 

-És mentél?"

Este a pasid elmegy sörözni a haverjaival egy közeli kocsmába, sajnos a haverjai közül az egyik rosszul lesz, mert túl sokat ivott, és mind a ketten messze laknak nem tudnak haza jutni, ezért felmennek a pasidhoz aludni...

Mit szólsz hozzá?

Tegyük fel, hogy a két haver nő nemű, és a pasid egy kis szobában lakik egyedül, ahol is ezen a bizonyos estén a két lánnyal alszik együtt, akik mind a ketten részegek, és valószínűleg a pasid sem túl józan, hisz egy kocsmából jöttek mind a hárman...

Mit szólsz hozzá?

Csak egészítsük ki egy kicsit még a történetet, a két lány közül az egyik aki rosszul van régen a pasid lelki-társa volt és anno 1989-ben még smároltak is egymással (persze te közben is a barátnő szerepet töltötted be már akkor is, de most nem ezen van a hangsúly)...

Mit szólsz hozzá?

Kis plusz információ még a döntéshez, a másik lány, akit szintén kicsit régebb óta ismer a pasid, elviszi magával haza a pólóját az eset után, amit pár nap múlva szintén egy esti buli után akar vissza adni neki. Ha ez nem lenne elég ez után az este után napi szinten beszélgetnek egymással a lány és a pasid. Az egyik ilyen rutin beszélgetésben a pasid éppen azt ecseteli hogy indul veled szakítani... De mégsem teszi meg....

Most mit szólsz hozzá?

"-Igen, de nem volt semmi izgi, csak beszélgettünk meg söröztünk az egyik csaj, Isr, tök jó fej, vele beszélgettem egész este, nagyon alacsony, és duci kicsit..."

"Ez kakaó vagy szar?" *

Hogyan készül a krízis torta:

• Kell hozzá egy vállalkozó szellemű egyén, aki ki sem lát a teendői közül, hisztis, és fáradt. 
• Legyen hozzá még egy kukta, aki mikor kéne a segítsége nincs sehol, ha te nem vagy ott akkor mindent egy perc alatt elront, és a segítség számára azt jelenti, hogy fatális tévedéseket mond neked, amiket te buzgón követsz. 
• És egyéb apróságok amikből el fog készülni a remekmű...

Mint minden más süti ez is ugyan úgy kezdődik. A tojásokat héjastul dolgozzuk fel, ettől lesz ropogós a tészta. Viccet félre téve, de minden mást egy tálban apróra, folyósra, mégis annyira ragadósra keverni, hogy még a kanál se jöjjön ki belőle, majd egyszerre beönteni az egészet a torta sütő formába. Ja a legfontosabbat elfelejtetem, a torta tésztájának az elkészítése közben a receptet csak 3 méter távolságból szabad nézni. Fontosabb hozzávalók kihagyásával lesz teljes a süteményünk, például a 14et messziről simán 7nek nézed. Persze a kukta egy szót sem szól, a recepttel a kezében méreget téged, miközben te a 14 kanál liszt helyett csak 7et mérsz ki. Innentől kezdve a sütőre hagyod a dolgokat, és mikor fél óra múlva kiveszed a szénné égett piskótát, akkor is majd azt fogod mondani hogy "a k***a sütő, megint elrontotta" !! Időd már nincs újra kezdeni ezért csak folytatod, a recept természetesen már messze jár, így hagyatkozol a képre a fejedben, hogy hogyan is kéne kinéznie a tortának. A piskótát három felé szakítod, nem vágod mert vágni lehetetlen dolog. Kés, az nem létezik, de van kanál készítesz két tökéletes puding szerű szószt, és felépíted a tortát. Szentségelsz még fél órát, amíg az összes amit bele kentél a tortába kifolyik mellé. Ekkor kell berakni a fagyasztóba az egészet, hátha az segít. Fél óra múlva kiveszed és úgy néz ki a tortád minden folyása el állt, hát készítesz hozzá olvasztott csokis bevonót. Megpróbálod szépen rákeni ahogy a tv-ben láttad, persze ez esélytelen ezért azt javaslom csak fogd a fazekat és öntsd rá az egészet a tortára. Majd helyezd vissza a fagyasztóba, és menj készülődni az estére. Szervezd meg, hogy a torta evésekor a fényeket kapcsolják le és csak félhomály legyen, és hogy a a szülinapos szemét egy kendő takarja el. Vagy csak itasd le addigra, már annyira, hogy ne vegye észre, hogy a tortája úgy néz ki mint a Pizzai ferde torony....

* [ A kuktád a végén miután a torta felénél inkább eltűnt valahova, 3 órával később előhozza a ruhádat amiben sütöttél és rajta van a torta összes hozzávalója, a csoki szószra rámutatva felteszi az "Oidipuszi kérdést" ez kakaó vagy szar? Én meg már inkább nem is válaszolok... ]

Az egész élet csak játék, azoknak, akik játsszák. Akik nem, azoknak dráma.

Szalagavató Edócska módra!

Talán már megszoktátok talán még nem, ha nem akkor most ismét lehetőséget adok rá, hogy hozzá szokjatok a meséim össze vissza esemény rendszeréhez.
Azért itt megpróbálom majd rendszerezni a történéseket, mondjuk kezdem az elején a metrónál. Mentünk Örsre és az unalom nagy úr, ezért szó-láncoztunk. Az a 20 perc arra volt képes, hogy kirakjunk egy értelmes és vicces mondatot mely valahogy így hangzott: "Iszok kávét tejjel langyosan, Norvégiában nem, mert titkárnőt tilos seprűn nemzeni." Szerintem igazán jól elszórakoztattuk magunkat, és ezt a buszon is Mátyásföld fele folytattuk. A színházban ahol a szalagavató volt, viszonylag jól viselkedtünk az elején, még csak a hátunk mögött ülő emberek szóltak ránk, kicsit később már elölről és oldalról is lehetett hallani, hogy mennyire utálnak minket. Igazuk is volt a Móni és a Katica egyfolytában röhögtek és megbeszéltek minden apró részletet néha én is közbe szóltam, Ricsi és én pedig egyfolytában fészkelődtünk, hol elfeküdtünk a székben, hol előre dőlve néztük a színpadot. A tetőpont azt hiszem az osztálytáncok körül ért el minket, mikor már annyira nem bírtuk tartoztatni magunkat, hogy sikítoztunk minden adandó alkalommal, és fenn hangon nevettünk ha valami nagyon gáz volt. Ami elég gyakran előfordult.
Előítéletek nélkül mondom, hogy az Edóék keringője volt mind közül a leggyönyörűbb, leglátványosabb, legérdekesebb.  Becsúszott egy pici baki, és mi nagyon örültünk neki, hogy újra nézhetjük. A családi táncoknál elkaptuk Edót megölelgettük pár fénykép erejére és felszaladtunk vele táncolni a színpadra. Eszméletlenül mesésen nézett ki abban a fehér ruhában, csak úgy ragadt rá a szemem mindig.
A szalagavató után vissza mentünk Örsre és beültünk egy KFC-be, ugyanis az éhség engem már nagyon kínzott, ezt mindenki meg tudja mondani aki akkor, ott volt velünk...   Vissza felé is tőlünk zengett az egész metró, nem is értem, miért nem tudunk csendben maradni soha. Persze a vonaton se hagytuk pihenni a munkából késő este hazatérő fáradt embereket. Most így belegondolva ez tényleg nagyon rossz dolog, mert én is utálom azt mikor megyek haza, hogy valakik ott visítanak mellettem.

After party gyanánt a Spatiba mentünk, és azt hiszem elmondhatom, hogy jól oda tettük magunkat. Az, hogy én Katicával végig táncoltam az ott létünket, bejárva ezzel az egész táncteret egy újfajta mondja volt annak, hogy mi bulizunk. Mondhatni megállás nélkül táncoltunk, persze néha leültünk pihenni, de erre kifejlesztettük az ülve táncolás technikáját. Végül 3 órakor már kényszert éreztünk arra, hogy haza induljunk, ezt a kényszert persze a lábunk táplálta az agyunk irányába, ugyanis már annyira fájt, hogy azon tanakodtunk melyik padon pihenjünk meg útközben. Már felfele sétáltunk a dombon, mikor jött egy autó mellettünk nagyon lassan. Oda szóltam Katicának viccesen az autóra mutatva: "Igen most lassítasz és megállsz mellettünk" Erre az autós mintha hallotta volna indexelt az irányunkba és megállt előttünk a járda szélén. Erre én ismét szóltam Katicához: "És most megvárod amíg oda érünk az autódhoz lehúzod az ablakod és megkérdezed tőlünk elvigyél-e minket?!" Erre az autós kinyitotta az ajtaját kiszállt a kocsiból és elkezdett felénk sétálni közben mondva a tökéletes monológját. "Sziasztok lányok, gyönyörűen táncoltatok a Spatiban, merre mentek? elvigyelek titeket?, sokszor jártok le oda bulizni?" Persze mi nem mentünk el a csávóval, pedig egészen normálisnak tűnt, de így is épségben haza értem, bár az a kutya a sarkon majdnem meggátolta a tökéletes tervet...

[made by. 2012]

Egyelten csepp méreg a pohár vízben néha elég.

Úgy hiszem kötelességem írni végre, és mivel a tollam végéből nem akaródzik semmi, ma sem kijönni ezért csak mesélek. A meséim alapanyaga az életem lesz, az intervallum a téli szünet, az események pedig csőstül jönnek.
Kezdődjön a hetet hét országon túl Érdtől nem messze, kis dombocskákon át, sötét utcácskákkal vegyítve sok részeg ember, egy házban. Szűkös baráti körömmel, privát kanapé sarkot nyitva ücsörögtünk és beszélgettünk miközben mindenki nógatott, hogy ez nem a helyes viselkedés ebben a pozícióban. Mi bele mentünk a játékba, és jól is éreztük magunkat, felidéztük a szép, és a kevésbé szép emlékeket is. Az este fergetegesre sikeredett.
Amikor eltelt a nagy zabálások időszaka, a szeretet ünnepe, akkor össze ültünk négyesben és gurítottunk párat. Nem sört, mint a nagyok, hanem golyókat a lyukakba. Igen, dákók is voltak a játékunkban. Megleptük egymást kis és nagy ajándékokkal, csupa öröm és móka volt minden.
Bele lendültünk kalandozásainkba a kis csipet csapattal, bár én a kalandozásokat olykor-olykor csak megfigyelőként néztem mégis élveztem. Sorban álltunk a hidegben, de a tömeg melegített nem volt baj. A pályán körbe-körbe keringtünk 4 órán át, néha azért kis levegő szünetet tartva. Japánul beszéltünk, az angollal. Ja nem! Angolul beszéltünk, a japánnal...
Szilveszter éjjelén 2 tequila, egy kimondhatatlan likőr és egy pohár kóla után már spanyolul is tudtam nem hogy angolul, és az asszociációim mindig 3 dologra terelődtek. Konfettieső, és nagy durranások kíséretében, csókkal zártam, és csókkal kezdtem az új évet. Szerencsére ugyanattól az embertől származott mind a kettő. Lovacskázással buliba tévedtünk, az utca kellős közepén, és még táncoltunk is. Isteni volt minden! ;)

Forogni körbe nem tud, nem akar, hát Örökké társtalan, boldogtalan!

Nem emlékszem pontosan, hogy is volt a viccünk amit az este kitaláltunk, de a lényege egyetlen szó volt.

 FÁZTUNK!

Nem szeretném elmesélni az egész esténket, bizonyos okok miatt, például nem tudom mitől van mindenhol izomlázam. Borzasztóérzés, éreztétek már? Az izomláz úgy hiszem attól van mert nagyon sokat nevettem, de tényleg nagyon sokat. Szerintem abba se hagytam egyszer sem a két óra alatt...  De ha ti azt tudnátok milyen vicces volt az a három lány, és hát ha még én tudnám milyen viccesek voltak vagy, hogy miért is voltak annyira viccesek. Olyan jó lenne.
Ültünk egy boxban és mind a négyen egy sarok felé néztünk felfele. A tv-t bámúltuk teljesen csendben, majd valaki elkezdett szinkronizálni, mivel a tvnek nem volt hangja, lévén hogy a kocsmában zene szólt. Mindig valaki más szinkronizált, és arra gyanakodtunk, hogy egy horror filmet nézünk... De igazából vígjáték volt. Időbeli ugrás, de visszafele. Mikor még a szobában ültünk és annyira röhögtünk valamin, hogy sugárban köpködtük az innivalót...  Emlékszem valaki egy banánt nyomott a kezembe, miután kijöttünk a loviból, és nem tudtam mit kezdeni vele, ezért fél óra szorongatás után megettem. Meg mikor mindenki látta, hogy ülnek az autóban, majd a valaki mégis elhitette velünk, hogy üres az autó, de mégis voltak benne.  Tudjátok mit? Majd döntsétek el magatok mi mikor volt, mert nem tudom őket sorba mesélni. Lefele mikor mentünk a busszal, ami csak úgy ott termett ahol még a buszmegállót sem ismerik, próbáltunk emberien viselkedni. Szerintem egész jól sikerült. A kocsma előtti depresszió, hogy bemenjünk vagy merre menjünk, és az össze kombinált mozgásunk. A "pasta" evés, ami olyan finom volt. A kocsmában való rendelésünk leadása, mikor háromszor is visszamentünk valamiért. Az ijesztő fickó aki kinn állt az ablak előtt és vagy 1 órán át állt ott és telefonált és nézett. A chips evések, mikor mindenki egyszerre markolt a zacskóba és csak úgy tömte a szájába az értékes étket. :)
Bár több mint egy hónapot késtem ezzel a bejegyzéssel, de mégis megéri, hogy kitegyem...

Csak még egyszer, egy éjszakára, infarktus nélkül, mégis anyázva..

Alvin és a mókusok!

Végül is megírom ha már az utolsónak mondható a Zöld pardonban. Nem, de ?Agyas kobakomnak köszönhetően oda mentünk 6 előtt és szépen beálltunk a színpad elé közvetlenül és két órán keresztül el sem mozdultunk onnan csak felváltva nehogy valaki befurakodjon a helyünkre, így végül is sikerült a legelsősorban majdnem középen állnunk. Igazából , utólag bevallva nem volt élvezetes. Folyamatosan a korlátnak voltunk nyomva, és néha levegőt se kaptunk, de kibírtuk, bár Móni a felénél ki ment én meg be... Ezt jól meg mondtam. ;)

Igazán élvezetes dolog volt izzadt félmeztelen férfi testekhez ütközni.... Azt hiszem ennyit akartam elmondani a koncertről, hogy jó volt, és hogy jövőre is akarok Zp-t! És ne aggódjatok egy idő után majd vissza rázódom a normális történet mesélésekbe, de sajnos nem igazából tudom mik azok az információk amelyeket itt meg szeretnék osztani...  Ámbár az is lehet, hogy csak azért fecsegek itten a semmiről, hogy megmutathassak egy képet a koncertről, mielőtt felakasztanátok magatokat befejezem. Csók. <3

Aki egy hazugságban hisz, el fogja utasítani az igazságot.

Nyári szilveszter 1. és 2. rész!

Július 22 péntek este 7kor ültünk a ponyvásban ittuk az esti kakaót, amely ma este tequila és sör formájában érkezett. Kicsit később kellemes enyhe bódult állapotomban kapaszkodtam oktogonon abba a sárga csőbe, hogy hátra ne dőljek. Itt volt egy kis hiszti a "várjuk meg ezt.." és a "hova menjünk..." fázisok között végül is Blahán az akácfánál kötöttünk ki ahol valamiért megint dugóba keveredett a csapat háromnegyede, de túl nagy baj nem is történt, mert az akác dugig volt. Beszállhattunk volna egy kis hering partyba, de ahhoz előtte inni kellett...  Ezzel az indokkal kerültünk újra oktogonra piát venni, majd megint a gondolkodós rész következik inni merre címmel. Egy rossz irányba indulás után gyors fordulással deákra kerültünk. Irány a játszótér! Az idő kiesett így ne kérdezd, de 3 liter extra narancslé elfogyása után, mint a veszett kutyák bolyongtunk, egészen addig míg mindenki haza nem ment. Az utolsó még egy kis nasi lefekvés előtt a macim volt melyet jó mélyen magamhoz öleltem...

Július 27 szerda este fél 10 csak összejön az a Margitsziget mondatokkal indultunk el, de mire 10re megtaláltuk egymást, menjünk inkább a deákra lett belőle. Nem tudom mondjuk, hogy ez azt jelenti, hogy lesz egy 3. rész is a nyári szilveszterből, de elgondolkodtató, ugye? Mivel én csak egy órát maradtam velük, így csak addig tudom mondani a történteket hogy leültünk deákra, így a mesélésem elbukik. Hacsak nem már az előző részben is elbukott, ami valószínű, de azért folytatom, mert annyira rosszul néz ki hogy az előzőről olyan sokat írtam erről meg 3 mondatot se tudok megemlíteni. Nem megy ez már olyan jól mint régen, pedig azt gondoltam egyszerű lesz mint a karika csapás, és mégsem. Majd legközelebb.

Az öregkor rettenetes tolvaj. Épp, amikor rájönnél az élet ízére, kirúgja alólad a lábadat, és meggörnyeszti a hátadat.

Füves torta! avagy hogyan járj a Móni kedvében...

Elég egyszerűen kezdtem, szinte úgy mozogtam a konyhában mintha már profi lennék, persze ez csak addig volt így amíg a hozzá valókat kipakoltam a pultra. Az első mondat a receptben 3 tojás, a tojásfehérje felverve! Oké. de hová verjem fel? Itt jött a képbe anyu, aki segített az apró szakács trükkökben. Már mindent össze kutyultam kétfelé szedtem és össze öntöttem, mikor elérkeztünk a süti azon részére, hogy azt a fincsi masszát formába kell önteni... Gondolkodtam 5 percig, majd ismét anyuhoz fordultam. -Anyu van nekünk tortasütő formánk? Azt hiszem anya számított már erre mert ott volt előtte az a kör alakú valami, és már kente ki valamivel, mondván, hogy ne ragadjon bele. Oké, elhiszem... Beraktuk a sütőbe, és itt jön a képbe a fű.

Mivel kerti bulira csináltam a tortát, ezért kimentem körbe nézni a kertbe. Sajnos a fűre már ráfért az igazítás, bementem a sufniba, nézelődtem körbe 5 percig, majd megint mentem anyuhoz. -Anya hogy néz ki a fűnyíró? -Az a nagy piros izé az alján pengékkel... Hát jó, akkor vissza a sufniba. Egyből megtaláltam a dolgot, az volt az egész kupi legmélyén és tőlem a legmesszebb. Természetesen, hisz miért is lett volna az ajtóban? Nagy nehezen kirángattam és közben levágtam magamnak egy hisztit, kihalásztam egy hosszabbítót összekötöttem a lakást a fűnyíróval, majd apu tanácsát követve valami fekete fűtartó izét kerestem amit fel kell szerelni a fűnyíró seggébe. Ekkor jött a második hiszti, az a szar sehogy sem akart belecuppanni a fűnyíróba. Ezért fogtam és elrúgtam a francba azt a fekete izét. 10 perc szünet után újra próbálkoztam, és sikerült... Eszembe jutottak ismét apu szavai: -Egyszerű a fűnyírás, csak meg kell húznod azt a kart, és tolni. Hát én húztam a kart, nyomtam a gombot toltam is de semmi, már megint ott voltam hogy inkább belerúgok egy hisztizés közben, mikor anyu kiszólt, hogy kész a süti...

Dúlva-fúlva mentem be a házba úgy mostam meg a kezem hogy már a bőrt is téptem róla. Ki csattogtam a konyhába és nézem a sütit, aminek a teteje szétszakadt. Miért nem tudok sosem normálisat csinálni?  Okos eszemmel kigondoltam, ha fejel lefele fordítom a tortát, akkor talán normálisan fog kinézni, persze anyu ezen is csak nevetett, és tényleg nem vált be. Elvágtam háromba majd lekvárt kentem bele, ekkor lépett közbe megint anyám mert én lekvárosabb voltam mint a torta. Elkezdtem csinálni a csoki krémet és közben a lekvár mázra csoki került. Mondanám hogy tejben vajban fürdetnek itthon, de engem lekvárban és csokikrémben... Végül is elkészült a torta és tényleg torta formája volt, ami azt hiszem csoda. Ekkor jött a pompás ötlet, anyu pont nem volt itthon, így nem tudott lebeszélni, amit később nagyon megbántam. Előszedtem az egyik fiókból az ehető gyöngyöket és fogtam egy fogpiszkálót, majd ráírtam a tortára hogy "Boldog Születésnapot"... A probléma az volt hogy a "Születésnapot" szó se hogysem akart kiférni. Ekkor haza tért anya és jött az ötlete. -Miért nem választod el kötőjellel "Születés- napot."?- Sikerült felírni, akkor most jöhetnek a bogyók az összes betűt kirakosgattam az apró köröm alá beragadó fehér bogyókkal, még a kötőjelet is. Mikor már kész voltam jött anyu: -Felkiáltójelet nem raksz?- Azt hiszem így vissza gondolva már értem miért nem beszélt le róla...

Föld: nem kell őrültnek lenned, hogy itt élj. De segít.

Amikor feljön a színpadra az együttes, és a tömeg egyszerre kezd el tapsolni és sikítani...

Amikor megszólal a frontember és elkezdi játszani az első számot...

Amikor a szíved is úgy dobban ahogy a basszus esik...

Amikor mindent elfelejtesz magad körül és csak énekelsz...

És amikor már annyira énekelsz hogy elmegy a hangod...

... ezt szeretem a koncerteken és amíg nem voltál nem tudod átérezni mindezt.

Végső soron nem is olyan borzasztó megöregedni. A fene se érti, miért nem lehet mégis túlélni.

A tökéletes 17!

Anitával készülődve felöltöttem magamra a tökéletes buliszerkót és megtettem mindent annak érdekében hogy ne én legyek én.  felsőn találkoztunk katicával és ott kaptam meg az este első születésnapi ajándékát. egy tábla kit-kat csoki rajta egy gyertya. ez csupán egy kis apróság mégis annyira jól esett. vonaton sőt még jóval előtte is én kis ideggombóc voltam. és ezt sikerült átragasztanom. a kicsit hiányosan öltözött Anitára (<3) és katicára is. déliben természetesen helyből betámadtak minket az emberek hogy mi milyen gyűrni valóak vagyunk... Moszkva téren 15 percen belül mindenki ott termett. mégis csak 21.30 után tudtunk elindulni mert A Czeke sajtburgert rendelt. -.-" jellemző. mivel kombínóval mentünk ezért Fanni miatt le kellett szállni Margit körúton. de addig is 21.36 perckor kaptam egy nagy tapsot. mert nagy riadalommal figyelmeztetve lettem hogy már egy perce 17 vagyok... xD  kisebb nagyobb várakozásokkal és átszállásokkal de megérkeztünk SF-be. elfoglaltuk a zenegéphez eső legközelebbi sarkot. és átrendeztük a helyet kisebb nagyobb székek és asztalok tologatásával. aki nem tudná SF=dózsa kocsma... ebből azt hiszem már kitaláltad hogy mit csináltunk ott. (kis apró feljegyzés ekkor kb. fél 11 volt)

azt hiszem az első éjszakaival elindultunk Astoriára. közben SF-nél hagytunk 4 embert de már kaptuk a telefont hogy Astorián vannak hárman. nem is rossz! :D egy kis eltévedés az aluljáróban (igaz Áron?) és máris ott voltunk Living Roomnál. és megkaptam a születésnapi ajándékomat a Timi Pati Szasza Dóri négyestől..:) pontosan azt kaptam amire már régóta vágytam. egy kislány megkapta a nagy lányok játékát?? (igen gondoljatok nyugodtan rosszra. de most tévedtek mert ez csakis jó! ) körülbelül egy órára leértünk Living Roomba. gyorsan mindenki levetkőzött. nem azért mert vetkőzz party volt. hanem mert kinn kabát volt rajtunk... itt cseppet összefolynak a dolgok. nem. nem a piától. hanem konkrétan attól hogy folyamatosan azt játszottam hogy táncoltam míg bírtam állni majd rohantam leülni. mikor kicsit kiment a görcs a lábamból akkor megint tánc volt. nekem konkrétan 6 órának tűnt ami csak 3 volt. de ennyit még életemben nem táncoltam. és olyan aranyosak voltak osztálytársamék hogy 3-szor is bemondatták a szülinapomat.. elsőre körbe vettek és sikoltoztunk. majd fel akartak emelni. de én ütöttem rúgtam és minden erőmmel a gravitációba kapaszkodtam hogy majd az lenn tart a földön.. be is jött. 4-kor elindultunk haza felé. én meg Anitával Katicával és Fannival elmentünk oktogonra gyrosozni. majd onnan haza..


hát én megpróbáltam elmesélni már amennyire lehet. de ezt át kellett volna élni! TÖKÉLETES születésnap volt.

Amikor álmodok, nem a jövőben járok, hanem a múltamban.

Április 2.-a szombat éjjel...

Azt hiszem hogy ez a bizonyos szombati nap olyan hosszú volt hogy ezt csak este 8tól mesélem... ekkor éppen patival ültünk deákon és éppen vacsoráztunk az előzőleg a matchban megvásárolt félkiló kenyérből és vajkrémből. ezzel biztosan divatot teremtettünk mert igen sokan néztek minket. Timivel kicsit később ugyanúgy deákon a templom előtt találkoztunk. és ott vártunk a többiekre. akiket nem ismertünk és fogalmunk sem volt róla kik azok akikre várunk. persze közben találgattunk. így mentünk oda két csajszihoz is megkérdezni "ti jöttök a hajnalka bulijára" a csaj egy fura szemöldök húzással és egy miről beszélsz fejjel tudatta hogy nem ő az akit keresünk. ám a mellettük ülő három fiú készségesen felajánlották ha kell ők szívesen eljönnek. mikor már kezdtünk kétségbe esni hogy egyedül kell eltalálnunk a bárba oda jött hozzánk egy csaj akinek a társaságát amugy már régóta figyeltük. és kiderült hogy mi diannások vagyunk és ők minket keresnek. ez az!

Utunk a Corvinus cáfe házig  vitt minket ahol is a szenzációs akciónak köszönhetően a kicsi lépcsőn amin még simán lementünk fel jönni igen nehézkesnek bizonyult. amugy Timivel gyönyörűen lekéstük Hajnalka megérkezését. pedig ott voltunk. csak épp máshol... kellemesen becsiccsentve villamosoztunk el a király utcáig és mentünk be valami Bika Tivadar nevezetű helyre ahol táncolni akartunk. ám a kis helynek az öreg embereknek. és a szar zenének köszönhetően nem sikerült. az egyetlen jó szám ami ott ment az a "hello" volt és mi akkor is éppen a wc.ben álltunk sorba. amiben egyébként a lányból átláthattál a fiúba és fordítva is. ezt nagy visongva fedeztük fel... elszaladtunk Kuplungba. de nem engedtek be minket. francos korhatár. próbálkoztunk a tűzraktérrel. de hát az zárva volt. végső támaszunk a Rizsa volt.. már kikötöttük a biciklit és toltuk be az ajtókat. mikor a szemünket kinyomta egy nagy papír. "zártkörű rendezvény!"  kicsi toporzékolós hiszti után döntöttünk és kisétáltunk deákra a gödörbe. ahol is kisebb összetűzésbe keveredtem a biztonsági őrrel. mert buta volt. én meg okos. :) de végül is ráhagytam a dolgot.

hosszas 5 per ücsörgés után Annuska döntött és haza küldött mindenkit mi lányok vele tartottunk. ismerős terepre tévedtem mikor mentünk hazafelé hozzá. ám előbb beugrottunk a sarki éjjelnappaliba.. a sarki ebben az esetben azt jelenti hogy Annától 3 sarokra... bementünk hogy vegyünk kis pezsgőt. de csak chipset adtak. hiába lesz az ember 18 éves ha egyszerűen a boltok éjféltől hajnal hatig nem adnak ki alkoholt..azért a chipsel is elértük a kellő hatást. Annánál míg ő aludt addig mi kaptunk egy junior monopolit. nagyon aranyos kis játékvolt. és ahhoz képest hogy 6-8 éves korig volt alkalmazható. nekünk fél órába tartott a szabályokat megérteni... bár a játék kezdetén a Hajni minden szabályt átírt gyorsan. bezsebelte a fél kasszát és így nagy tespedve ülte végig a két órás játékot... amíg mi Timivel megállás nélkül röhögtünk a játék végére én már a bábúval dobtam és a kockával léptem. míg volt aki már negyedszerre ment csődbe.. sajnos ekkor már lassan 5-őt ütött az óra. így nagy vidáman felkeltettük Annát aki ekkor már nem is aludt és haza kúsztunk...

Remélem túl nagy zajt nem csaptunk!

Azt hiszem most jött el az ideje annak hogy megírjam az év első blog bejegyzését... amely mint sejthetitek sokan a múltról fog szólni... apropó köszönöm szépen a videóval kapcsolatos vissza jelzéseket nagyon jól estek... (:


Boldog 17.et Alvin és a mókusok!

 Tavaly [:D] december 27.én volt számomra az év utolsó koncertje és mi más lett volna ez mint az Alvin és a mókusok. a Grenma felkonferálásával. Mint minden általában ez is egy vonat úttal kezdődött ahol is Anitával jókat röhögcséltünk. én meséltem neki ő mesélt nekem. hisz jó rég nem találkoztunk. majd déliben összefutottunk Barczával és így hármasban mentünk Moszkvára összeszedni a késő Fannit. egy cigi. két cigi. meg is érkezett Fanni. még egy cigi. mert még egy ember hiányzik a Barcza haverja. ő is befutott és indultunk is a metróval stadionokig. a trolira várva észrevettük hogy nem csak mi igyekszünk a koncertre mert tőlünk 1-2 méterre ott álltak Csicsiék... jött a busz és már ment is el de mi ott ültünk rajta és kanyarogtunk a Dürer kert felé. Bementünk és megvettük Anitának a jegyet majd leültünk a fotelokhoz dumcsizni. Barczát és a haverját ekkor már elhagytuk tehát csak 3.an voltunk. ott ültünk hátul a sarokban röhögcséltünk és dumcsiztunk na meg persze nosztalgiáztunk... és közben az idő csak múlt már fél 9 volt. mikor gondoltuk hogy átmegyünk a nagyterembe. ha már se a Móni se a Barcza nem talált el a fotelekig... azt hiszem tényleg csak ennyi kellett hogy mi elinduljunk mert a nagyterem előtti folyosóra belépve egyből belefutottunk Barczába és Petibe [?] majd megláttuk Ricsit. köszöntünk mindenkinek és ott dumcsiztunk míg meg nem jött Móni és Judit.

Hirtelen elkezdődött a koncert és mindenki szét széledt majd benn a nagyteremben ismét egymásra találtunk. A Grenmának is lemezbemutatója volt. így egy jó pár új számot hallhatunk de azért a régiek és halhatóak voltak... és a koncert vége fele kellett egy olyat csinálni hogy mindenki leguggol és mikor Csongi mond valamit akkor felugrunk... biztos nem először csináltak ilyet de nekem ez újdonság volt..:D

Az Alvin és a Mókusok koncert most valahogy igen hosszúra sikeredett aminek nagyon örültünk új és régi számok egyaránt voltak. és az összesre ott ugráltunk. na meg a három mókus is a színpadon...  a koncertek után vissza ültünk a fotelokhoz és ott beszegettünk pár órát. majd olyan 3 óra körül azt hiszem elküldtek minket a foteloktól ezért Móni Barcza és én elindultunk oktogonra hogy majd ott melegedünk. az oda úton hógolyóztunk egy kicsit. na meg futottunk a jeges úton hátha seggre esünk. Barcza kuncsorgott a fenyőfás bácsinak hogy hátha bemehetnénk megnézni a szép világító színes kiállítást. de nem engedte... az andrásin sétálva énekelgettünk mindent ami az eszünkbe jutott. ilyen volt például a Barbie girl aminek a szövegét a Barcza jobban tudta mint mi a Mónival... -.-" oktogonon beültünk az Isztambulba.. és teáztunk egy kicsit.. xD amitől Móni rosszul lett egy cseppet de ezt egy kis röhögéssel feloldottuk.

Végül 4 órakor elindultunk oktogonról villamossal Moszkvára onnan pedig sétálás helyett metróval mentünk egy megállót hogy a vonatig eljussunk. álltunk a peronon és jött egy metró megállt és nem nyitotta ki az ajtót. csak fogta és tovább ment.. mi meg már szálltunk volna rá fel.. de nem engedte. olyan gonosz volt. :D 5 perc múlva jött a következő. amin már emberek is ültek. így arra minket is felengedtek. elsétáltunk a vonathoz felültünk rá és haza mentünk. ki amerre látott...

Mintha üveg szilánkokon lépkednék...

Mp3 karácsony!

December 18.án szombaton a negyedik köztársaság szervezésében részt vettünk egy akción amely a Deák Ferenc térről indult. a buli szellemi lényege egyszerű mindenki egyszerre kezd el hallgatni egy előre letöltött mp3 tracket. és követi a benne lévő feladatokat. a felvételt előre nem lehetett meghallgatni...
 
Az este egyik címszava a "disznót vág" volt. ugyanis egy alapvető feladat volt az egész fél órás hallgatás alatt. hogy ahányszor meghallod hogy disznót vág annyiszor ugranod kell egyet. az összes többi feladat csak pár percre szólt.

Egy kis bemelegítéssel kezdtünk. jógáztunk és táncoltunk is random párokkal... küldtünk Sanyi főnökének "Boldog Karácsonyt" kívánó sms.t és "búj.búj. zöld ág"-ot játszottunk... elsétáltunk a Vörösmarty térre és közben részegen dülöngéltünk. halacskát játszottunk majd. megfagytunk egy percre. és hangos hahotázásban törtünk ki. ölelgettük egymást. és Kellemes ünnepeket kívántunk azoknak akik nem vettek részt a játékban.

Az utolsó feladat volt számomra  legkellemesebb. boltba lopás. mindenki előhúzott pár szem szaloncukrot a zsebéből és a Vörösmarty téren lévő vásár árusaihoz lerakta. mondván hogy az ingyen szaloncukor bárkinek hisz karácsony van...

Székek eldobálva, asztalok felborítva. Kezekben törött üvegek. Állva nincs sok esély nyerni, de nem futunk. nem futunk.

Alvás flashmob!

Szombaton kettő órakor több száz ember a mamut II.ben álomra hajtotta a fejét. a flashmob célja, hogy megmutassa az embereknek. a facebook nem csak kapcsolat tartásra alkalmas hanem igenis lehet szervezni rajta közösségi megmozdulásokat. na és persze hogy egy jó programunk legyen szombat délutánra.

az akcióról facebookon meg lehetett tudni szinte minden információt. de a helyszín titkos volt. egy emailt. kellett küldeni ahhoz hogy megtudhasd. de miután elmondták sem mondhattad el senkinek. mert meglepetésnek kellett lennie hogy hol bukkanunk fel... a mamutban csak a biztonsági szolgálat tudta mi lesz itt. ezzel biztosítottak minket. hogy senki sem fog felrángatni a földről. de se az eladók. se a vevők nem sejtettek semmit. csak az a pár száz ember aki éppen emiatt ment oda.

jobb sarok. kéktakaró. sárga. fehér felső! :D

az emailben. elmagyarázták nekünk. hogy nem szabad túl nagy feltűnést keltenünk. ami párnát, plüss állatot, takarót, hálósapkát hozunk rejtsük el. egészen kettőig nézzünk úgy ki mintha éppen mi is csak vásásrolni jöttünk volna. majd hirtelen a semmiből kettő órakor. kapjunk elő mindent és feküdjünk le aludni a szökőkút köré. semmilyen jel nem utalt arra hogy mikor kellene lefeküdnünk. annyit mondtak kettőkor amint látod hogy valaki eldőlt te is feküdj le utána. sajnos annyiból nem sikerült megvalósítani a meglepetést. hogy a sok ember. mind a szökőkút körül várakozott. felülről pedig kamerások és fényképesek. tették vették a dolgukat. de mégis megleptük az embereket. mikor hirtelen egyszerre lefeküdt mindenki. és úgy tett mintha aludna... :D

előtte az óránkat be kellett állítani 14.05re. lehetett hozni ébresztő órát vekkert. vagy épp a mobilodon is beállíthattad az ébresztőt. a lényege az volt. hogy hangos legyen. így mindenki 5 perc múlva fel is kelt. és ugyan olyan hirtelen ahogy oda került el is kellett tűnnie. sajnos ez sem éppen úgy sikerült ahogy eltervezték. vagy lehet nem éppen úgy ahogy én elképzeltem. azt írták hogy 2 óra 5 perckor mindenkinek meg kell szólalnia az ébresztőjének és valószínűleg egy hatalmas nagy zajt kell majd csapnia a sok vekkernek egyszerre. ez elmaradt helyette mindenki felült. fel állt majd megtapsoltuk magunkat. és szépen összepakoltunk és elmentünk. :D



de buli volt az egész. és nagyon szépen köszönöm Tominak hogy eljött és ha nem is vett rész az akcióban. mégis videózott minket... pedig előtte pénteken azt mondta nekem hogy elvetemült vagyok hogy ilyenekre járok... és köszönöm Katicának akinek az utolsó pillanatban szóltam hogy jöjjön el velem. nagyon jó volt veled együtt aludni... (:

Ne szólj semmit, így maradj! Ez egy tökéletes pillanat! Mert Most élsz! Látom a szemeden Ordíts, utcán, tereken. Hogy vége!

Ez a sok helyszínes. sok cselekményes. két főszereplős történet tegnap. azaz. szombat 11 körül kezdődött. mikor is. Felhőlány sms.ezett "van kedved eljönni pipázni Mátéékkal?" hát. végül is. miért ne úgyis régen találkoztam Fannival is meg Mátéékkal is...

6ra mentem be délibe. és 10-15 körül találkoztam Fannival Moszkván. gyors bérlet és cigiszerzés. és séta a 4.es 6.oshoz... nyugatinál leszálltunk csöpögött az eső. megálltunk a megálló közepén. és kérdeztem Fannit pontosan merre találkozunk. azt mondta hogy 2 ő úgy emlékszik itt. de hogy itt merre azt nem tudom. mindegy is. a lényeg hogy 30.ra kellett volna oda érnünk. és ott is voltunk de mire rájöttünk arra hogy hátrébb kell sétálnunk hogy megtaláljuk Mátéékat. az volt 10 perc.. :D majd elindultunk egy pipázóba. amely Zöld Teknős névre hallgat. és a Kozsóé. ezt nem csak a Mátééktól tudjuk hanem onnan is hogy a wc.ből kifele jövet bele futottunk... :D

úgy működik ez a hely. hogy bemész rendelsz valamit az étlapról. ami 50 oldal abból 47.en tea van... hát végül is ez egy teaház... majd ha szeretnél rendelhetsz mellé egy pipát is. ez egy nagyon jó kis hely. hangulatos. a zene is megnyugtató. a kiszolgáló "indiánok" közt van egy helyes. szóval jó hely...de drága. és mi éhesek voltunk Fannival. ezért még pipázás közben kitaláltuk mi megyünk mekizni. mondjuk oktogonra mert ott biztos nyitva van... 

egy nagyon jó fej pasi szolgált ki minket.. olyan beszólásai voltak a csávónak. hogy mi nem bírtuk röhögés nélkül... utána. az evés se bírtuk. mert vettünk 2 akármilyen burgert. és elfeleztük őket késsel és cseréltünk fele-felét... de az egész hamburger kifolyt úgyhogy nagyon viccesen néztünk ki...

később a villamosmegállóban. gondolkodtunk merre tovább. Mátéék millenáris. mi meg gondolkodtunk amig ők elmentek kaját venni burger kingbe... mert időközben rájöttek ők is éhesek.... lekéstünk 4 villamost. egyet mert mi Fannival cigiztünk. 2őt a fiúk miatt. és a negyedikkel mentünk.. akkor csak 3 at késtünk le. bár lehet hogy míg mi a Fannival a meki és a burger king között rohangáltunk elment még egy villamos. de azt mi nem tudjuk...

villamossal szénatérig mentünk és ott külön váltak útjaink. én mentem Fannival moziba... Mátéék pedig millenárisba. de a lényeg még mindig mi vagyunk. megnéztük a hétmérföldes szerelmet. nekem nagyon tetszett a film. vagy már csak annyira fáradt voltam. hogy mindenen röhögtem.. de a vége... eszméletlen.
elmagyarázom nektek. a lényeg hogy van egy nő és egy pasi akik távkapcsolatban élnek. a nőnek van egy nővére aki már házas és van egy kislányuk is... éppen haza ér a két főszereplő.. mikor is furcsa hangokat hallanak. felkapcsolják a konyhában a lámpát. és ott az étkező asztalon ruhában szexel a nővér és a férje.... majd jön lefele a kislány a zajra  a lépcsőn. "anyu beteg vagy?" erre mind a négy ember ráüvölt "Maja szobor...." így amúgy nem vicces ezt látni kellett volna de amúgy a lényeg hogy mindig akkor mondják azt a kis csajnak hogy szobor. mikor azt akarják hogy meg álljon és ne mozduljon... :D

mozi után. ültünk kicsit mamut előtt és gondolkodtunk hogyan tovább. mire kitaláltuk hogy veszünk pezsgőt. akkor pont hívta Fannit egy ismerőse. hogy mikor megy már a házibuliba. mivel vele voltam így vitt engem is... szóval  még mindig nincs vége az estének.

megkerestük Moszkván a 956 os éjszakait... de azt se tudtuk meddig kell mennünk vele. majd Fanni magyarázott valamit hogy végállomáson. ami hűvös völgy... én fel ismertem hűvös völgyet úgyhogy ott leszálltunk pedig nem az volt a végállomás. de mindegy... onnan megint telefonos segítség kérés. szálljunk fel a 963asra és végállomásig menjünk azzal is. miután ezt a terepet már nem ismertem. ezért belementem lesz ami lesz....

végül épen és egészségesen megérkeztünk az isten háta mögé. Nagykovácsiba... :D a házibuliban senkit sem ismertem. bár nem is voltak túl sokan. kb. 7en...  aztán mi ott voltunk 3 órát. és mikor 3 kor eljöttünk már csak 4en voltak a házibuliban...

gondolkodjunk... 3óra... hova tudunk még menni??

felhívtuk Sajtit és Tomit... hátha felkelnek miattunk és találkozunk velük... de nem... úgyhogy új terv kellett. Moszkván leszálltunk a buszról. és megláttunk még egy buszt ami pont indult. felszálltunk rá. majd megnéztük mégis merre fogunk menni... szerencsénkre. megállt Margit hídnál. így mi leszálltunk vagy kitalálunk még valamit vagy haza megyünk... bementünk boltba. fél órára. megnéztünk minden polcot. minden zacskót. üveget. dobozt.. gondolkodtunk mit vegyünk... meg hogy ha kókuszt veszünk akkor hogyan lékeljük meg... szerintem az én ötletem volt a legjobb miszerint vágjuk hozzá valakihez... :D végül vettünk egy kis sajtot. és egy kakaót...

nem akartunk haza menni. úgyhogy gondoltuk megnézzük a hidakat... elkezdtünk sétálni a Lánchíd irányába... de annyira messzinek tűnt. hogy az borzasztó... én közelebbinek hittem... még mielőtt odaértünk a hídhoz tervet változtattunk. először azt hogy Fanni megtanul repülni... elkezdett csapkodni a kezével. én meg fújtam hátulról. de nem sikerült. úgyhogy Fannika. karra fog hízni ezentúl. meg a szőrt is oda gyűjti. és majd jövőre újra próbáljuk... másodszor és egyben utoljára. el kell jutnunk a hősök terére..

ez már nem okozott problémát. mivel fél 5 volt... de egy problémánk akadt... a lánchíd le volt zárva valami futás miatt... és körbe kellett volna menni. de beengedett minket két csávó. majd egy harmadik kiküldött minket... átsétáltunk deákra. hogy majd nézünk buszt mivel jutunk el. hősökre... de rájöttünk hogy már jár a metró... ami azért egyszerűbb... :D

fél 6 kor mi Fannival a hősök terétől sétáltunk el a plakát kiállítást megnézni sötétben.. de valahogy így érdekesebbnek tűnt... xD már világosodott. és mi járni is alíg bírtunk... vissza lementünk a kisföldalattihoz. Fanni majdnem elvesztette a bérlatét. mert elfújta a szél... 8 percet kellett várni a metróra. ez éppen elég indok volt ahhoz hogy az ellenőr megkérdezze merre voltunk....

a földalattin mi ketten meg még talán 2 ember volt akik civilek voltak. az összes többi ellenőr volt.. Fanni lehet észre sem vette. mert beszállt a metróra. körbenézett. kijelentette hogy nincs hely és ő rajtam fog aludni. utána meg már csak akkor hallottam tőle életjelet. mikor panaszkodott hogy ráz a metró... :D

vonaton amin felszálltam leültem és el is aludtam. a mobilomat ébresztőre. tovább ne menjek.. majd mikor ligeten fel ébredtem. egy bácsi. köszönt nekem a mellettem lévő négyesből aranyosan hogy jó reggelt. és kiderült. hogy már többször utaztunk így reggel hogy én aludtam ő pedig ott ült. és mondta hogy egyszer ő volt az aki fel ébresztett hogy ne aludjak el... :D aranyos bácsi volt... (:

[szívből gratulálok hogy ezt végig olvastad... <3 csók. ]

Azt bizonyítják a képletek,hogy közeledik a te végzeted,mert mások alakítják az életed

Utca bál!

Minden év szeptember első szombatja. csakis egyet jelenthet. Utcabál lesz a Balatoni úton. mondjuk idén kicsit közelebb volt. itt a rendőrség és a stopi között.

bocs a képért. nem kicsit régi.

kisebb is volt. olcsóbb is. de élvezhető. :D

Reggel ébresztett anyu 11 kor hogy menjek velük vásárolni. aztán végül nem tudtam fel ébredni 5 perc alatt ezért itthon hagytak.

Majd kitaláltam ha már egyedül maradtam itthon megnézem lesznek.e majorettek az utcabálon. tudni illik. én minimum 5 évig majoretteztem egy éve hagytam abba. és nagyon hiányzik. ezért most idén eldöntöttem lemegyek és megnézem hová fejlődtek azok akiket ott hagytunk.

Felhívtam Remit. pont jó is volt. menetkészen értem utol szegényt. mondta hogy ő most jött haza onnan. egyből leállítottam ne is kezdjen bele semmibe lemegyünk körbenézünk.

Aztán persze mivel én lementem megnézni őket ezért ők nem léptek fel.

de találkoztam jó sok ismerőssel. majd haza jöttünk 6ra. és én fürödtem hajat szárítottam és öltöztem meg sminkeltem. mert 7.30kor találkoztam rendőrség előtt Katicával.

Végül vele mentem le és Ildivel utcabálra ott találkoztunk Mónival és Judittal spáten színpad előtt táncoltunk. Móni és Judit haza ment. mi meg lementünk spatiba. megint... :D



[röviden és tömören ennyi. nincs erőm többet írni pedig lenne mit... majd a legközelebbinél bepótolom.]

csók. <3

Még csak nem is teszek úgy, mint aki érti a világot. A nap fölkel. A nap lenyugszik. Jelenleg mindössze ennyi tűnik bizonyosnak.

Alvin és a Mókusok!

Bambi & Hello Kitty....

A nyár utolsó koncertje. augusztus 31.én este zöld pardonban esett meg. és ott volt mindenki aki csak számított.. :D na jó nem leszek szemét. voltak akiket sajnáltam hogy nem jöttek..  mint például a Fanni. de majd bepótoljuk. szeptember 26.án PECSÁban...
Csak hogy ne kapjak lecseszést meg kell említenem. hogy Mónival elterveztük mi buborékokat fogunk Alvinékra fújni koncert közben az első sorból. nem gondoltuk hogy ez az apró tett nehézségünkre fog válni és mégis sikerült... az egész probléma ott kezdődött mikor még csak buborék fújót kerestünk. déliben megnéztük a cigis boltomban. majd a CBA.ban de ott nem árulnak. gyorsan át rohantunk szembe a DM.be ott sem árultak. -.-" gondoltuk a 61.es megálló túl oldalán van két ajándék bolt is. valamelyikbe biztosan kapunk majd. szerintetek kaptunk? oo. gondoljátok hogy ennyire egyszerű lenne?? hát NEM. ok. majd mamutban ott azért van egy pár üzlet valamelyikben csak árulnak buborék fújót. hogy leegyszerűsítsük a dolgot megkérdeztük a biztonsági őrtől mégis van.e bármilyen ötletük merre keressük. azt mondták a játékboltban. ok. van 3 is a mamutban. az elsőben. elfogyott. de szerencsénkre a másodikban már találtuk. mondjuk 300 forintért.. de akkor is. végre találtunk... :D persze koncerten az istenért sem sikerült fújnunk. fújt a szél esett az eső és nem is az első sorban álltunk... Móni el is vesztette az övét...  nem is ő lenne. nem igaz?

alacihaverja.

Volt egy srác koncerten én úgy hívom hogy alacihaverja. mert a nevét nem tudom. de a lényeg srácnál volt egy újszövetség... alvin koncerten... hát érdekes mit ne mondjak... :D 
mielőtt bárki is elkezdene kritizálni hogy ezt minek írtam bele. ha a nevét se tudom meg kb. 1 mondatban le is intéztem. akkor annak mondom azért mert meg mondtam neki hogy nem fog felkerülni a kép napiszarra csak ide a blogba... :D



183. nap!


2 emberrel kevesebb fogadott évnyitón. ráadásul pont az a kettő ment el akikkel a legjobban voltam. amúgy egész jól kezdtem az első napom. beszélgettem egy órát Áronnal és elvettem az életkedvét. ma meg tegnap is a maradandó 2 órában próbáltam meggyőzni a felől hogy nincs igazam.... persze valahogy mindig úgy jött ki a helyzet hogy csak jobban beoltottam szegényt...

182. nap!

első tanítási nap az iskolában... és egyből 7 órával kezdünk. de még nincsenek tankönyveink. szóval tanulni se fogunk.. majd holnaptól... -.-"
délután mamut kávézó. Timivel. Mónival..

Holnap?? oo. az legyen az én titkom... ;)

Imádott velem lenni, csak éppen mást szeretett...

Ez a hét is gyorsan el repült.

akartam írni hét közben is de valahogy sosem jutottam el odáig hogy el is kezdjem... pedig történtek érdekes dolgok. és sok újat "tanultam". mert olvasok egy blogot illetve már elolvastam. egy csaj ír. a férjével való házassági életéről. és az egyéb élettapasztalatairól. eléggé intim hangvételű de nekem elsőre meg tetszett a csaj szókimondósága. nem tököl. ő megmondja.

(ne egy bejegyzésről ítélkezz. olvass bele az életébe... tanulságos!)

na de ha már így neki estem. akkor mondom a lényegesebbeket. mi is történt ezen a héten...

nici.ke önkénteskedik!

szerdán. voltam stopiban vöröskeresztes véradáson önkénteskedni. Remi már vagy 2 éve csinálja. meg ő jár tanfolyamokra is és most engem is elvitt hogy segítsek nekik. eredetileg szóró lapozni mentem. de végül az arcfestésnél kötöttem ki. és nagyon élveztem. emlékszem tavaly még én is sorban álltam. -persze akkor már nem cicát kértem az arcomra. hanem valami henna szerűt a kezemre... vagy a lábamra.- idén meg már én festettem a kisgyerekekre minden félét.
első aprócska lény akit festettem egy fiú volt. leült elém a székbe. kérdeztem mit kér ő pedig azt mondta hogy egy kobrát az arcára. én csak 2 percig tátott szájal néztem a gyerekre. és első megszólalásom az a "az meg hogy néz ki?" volt... majd el magyarázták nekem... és végül a gyerek kapott az arcára. egy fekete zöld. színű giliszta nagyságú kobrának nevezett kígyót szívecske fejjel....

Én eszem ők meg esznek!

augusztus a nyár legmelegebb hónapja. elméletileg. a nappalok melegek és izzasztóak. az emberek ilyenkor általában vízpart mellett ücsörögnek. vagy éppen a vízben fürdenek. az esték pedig enyhén hűvösek. ez az a hónap mikor ugyanabban a ruhában lehetsz nappal is és este is. mert nem fázol. igen ám. de a szúnyogok.
apuval szalonnát sütöttünk csütörtök este a kertben. addig még jó is volt a dolog míg a füstben ültünk mert az elriasztja őket. de a vacsoránkat megenni már arrébb ültünk egy kicsit. és nem kellett fél perc se hogy rájöjjünk.. nem fogjuk tudni megenni odakint a kajánkat. mert miközben mi haraptunk egyet. belénk haraptak 4.en....
erről jutott eszembe. hogy múltkor Margitszigeten nem a szúnyogok ettek meg hanem drága Barcza barátom harapdálta a kezemet... mire nem képes az éhség!?

nici.ke spatiban?

IGEN. eme nagyon ritka eseménynek is el kellett végre jönnie.
már vagy 3 hete tervezzük. hogy lemegyünk 4esben. azaz Móni. Katica. Edó. én... és majd egy jót bulizunk csak sajnos sosem jött össze. mert mindig valakinek valami fontosat kellett éppen akkor csinálnia.
a kilátások a péntek estére kecsegtetőek voltak... aztán végül ez sem ment zökkenő mentesen. így lettünk 4 helyett. 3 an. a lényeg hogy Edóval és Katicával lementünk spatiba habpartyzni. tetszett a buli kivéve a zene. és az emberek. bár a fél társaságot ismertem akik lenn voltak aznap este... de valahogy mégsem az én világom ez a "picsákodjunk. magassarkúban és miniben....". nem csak azért mert a magassarkútól 15 perc alatt megfájdul a lábam. nem hogy egész este még abban táncolni. hanem azért is mert én nem tudom élvezni azt a zenét ami már felismerhetetlenné van mixelve... :D ilyen volt például a "we no speak americano" először ott visítoztam hogy jaj de jó végre valamit ismerek. majd mikor elkezdődőt....-.-" hát köszönöm szépen...
de amúgy jó este volt. és szívesen megyek máskor is. persze ha Edó és Katica is hívnak. ;)

képzeljétek. vettem még egy piercinget. tehát már van 3 patkóm. az egyik egy 12 mm. ajakba.. ami ugye nem jó mert nagy... aztán vettem egy rózsaszín 8 mm.set vagy mekkorát. na mindegy. a lényeg hogy annak a golyója folyton kiesett. én meg tegnap hajnalban evés közben lenyeltem... xD ezért reggel vettem még egy fémet. de ezzel is megszenvedtem mikor raktam be. mert kiesett a kezemből a kis golyója. és leesett a földre és nem találtuk... 10 percig kerestük a földön kúszva.. majd végre meglett. és fertőtlenítés után rakhattam is a számba... de ezen kívül. remélem ez már benn marad és ez lesz a tökéletes örök! (:

De arcodon a kétség csókja, Szívedet több tonna semmi nyomja...

gyorsan telik a nyár. már csak egy hét van a suliig... :(  ha végig gondolom semmi értelmes nem történt velem a spanyol táboron kívül... de azért mesélek erről a hetemről is... :D

Hétfőn. este Mónival beszélgettem stopiban.... mert volt mit bepótolnunk... :D

Kedden. Fanni.val voltam moziban. megnéztük a Levelek Júliának.ot amit már vagy 2 hete meg akartunk nézni de valahogy sosem volt rá időnk. amúgy egy nagyon jó film legalábbis nekem nagyon tetszett...<3

vízre várva...

Szerdán. Remi.vel voltam várost nézni Pesten. eljutottunk a westendig. majd Mónival beszélgettünk miközben. ő és mi is segítettünk neki szóró-lapozni... este pedig elmentem Remivel Margitszigetre. ott volt Barcza meg a barátnője Anita.. de ő sajnos ahogy mi megjöttünk elment. meg még egy páran.. remek este volt... majd olyan 4 óra fele felmentünk Mátéhoz. aki Barczáék ismerőse. mindegy. nem tudom miért mentünk fel hozzá mikor ott volt Fanni is aki 5 percre lakik de nem mi inkább át utaztuk a várost. hogy felmenjünk Mátéhoz. és kiüljünk a teraszára cigizni... ja és Máté ki akarta mosni a fehér nadrágját. de nem tudta hogyan kell kezelni a mosógépet. mi hárman lányok segítettünk neki... pedig mi se nagyon tudtuk hogyan kell. ezzel szenvedett egy órán át. fel hívta Anitát.. de ő se tudta... majd inkább msn.en megkérdezte valakitől.. aki azt mondta hogy teljesen rosszul csináltunk mindent. ezért Máté ki akarta porszívózni a mosógépet.. -.-" persze nem engedtük neki. ezért inkább mindenhova öntöttünk mindent. és végül elindult a mosógép... Máté nagyon örült neki.. és ott ült a gép előtt 10 percig és nézte hogyan mos... bár a folt végül nem jött ki. de a tudat hogy be tudta indítani a mosógépet. már jó érzéssel töltötte el... :D

Fel ismersz?

Csütörtökön.  nem csináltam semmit. mivel nagyon álmos voltam. de aludni nem tudtam ezért inkább csak msn.eztem... :D

Pénteken. anyuékkal voltam vidámparkba. nagyon jónak ígérkezett. mert szeretek vidámparkba járni... és emlékszem milyen jó volt mindig. de most valahogy... uncsinak tűnt. felültem mindenre. és még a legfélelmetesebb. leg adrenalin növelőbb játékon sem éreztem semmit... majd talán jövőre... :D

buborékok. <3

Szombaton. úgy volt hogy 5.re jönnek hozzánk vendégek.. én meg kaptam 1 órakor egy meghívást. vízi csatára. ami 4 óra 4 perckor kezdődött.. gondoltam pár óra késés. nem számít a vendégeknél. úgyhogy elmentem. és nagyon jó volt. kivéve haza jönni csurom vizesen. a 4K rendezésésben a Szabadság téren mintegy 100 ember gyült össze. és egymást locsolták. az inteligens kútból... jövöre is lesz remélem. és egy jó tanács annak aki szeretne jönni jövőre... vödörrel gyere!  

This t-shirt can hear you if you say to it.

Zp!
Még jó hogy eredetileg spatiba indultunk.. de végül annyi minden változott hogy inkább jobbnak gondoltuk a  Heaven street seven koncertet zp.ben.
A szokásos be vonattal. 5.30 előtt már zp ben ültünk. illetve ültünk álltunk. arrébb mentünk. leültünk majd megint felálltunk.. nem bírtunk megülni a seggünkön... :D majd még a hs7 előtt volt a The [hated] tomorrow. aminek nagyon helyes cica fiú basszus gitárosa van... mindegy szóval végül leültünk a színpad elé. és mellénk állt egy fiú. akinek lógott a cipőfűzője. 10 percen át veszekedtem Mónival hogy ne szóljon neki. hadd essen hasra.. de végül Móni győzött és a fiú nem kötötte be a cipőfűzőjét. -.-" majd láttunk két fiút beszélgetni tőlünk nem messze és az egyik egy kék pólóban volt amin ez a felirat állt "This t-shirt can hear you if you say to it." minden szót értettünk ebből. de mégsem tudtuk összerakni. ezért inkább oda mentünk hozzá és megkérdeztük mi van a pólójára írva. ő úgy fordította nekünk hogy "Ez a póló hallja amit te beszélsz." miután okosabbak lettünk vissza ültünk a helyünkre. de állhattunk is fel. hisz sosem tudunk nyugodtan ülni. 5percnél tovább. le akartuk adni a táskámat a ruhatárba mikor is odajött egy csávó hogy "ha ő azt mondja nekünk hogy az egyik haverjának a seggén van egy Joda akkor azt mi elhisszük?" persze igent mondtunk és ránk fogta hogy naivak vagyunk majd hogy leszbikusok. mert Móni megmagyarázta hogy azért hittük el mert ő már látott egy csajt akinek a seggére volt tetoválva hogy "segggggggg"
a hs7 koncert nagyon jó volt. legelöl középen álltunk. és két oldalról buborékokat fújtak.. majd koncert felénél. megint betalált minket a Jodás csávó... -.-" xD ezt követően. miután vége lett. elkezdtünk táncolni a Mónival. és észrevettünk egy csávót aki feltűnően jól táncolt... és mikor kicsit jobban megnéztük rájöttünk hogy az az akinek még koncert előtt szóltunk hogy lóg a cipőfűzője.. persze mivel sokáig néztük odajött hozzánk. és megint szóltunk neki. hogy ki van kötve a cipője... xD akkor már ő is tudta kik vagyunk... vele és a haverjaival voltunk egy ideig táncoltunk. és néztük ahogy a csoki. mert így hívják. a táncos csávót versenyez egy fickóval aki valami körtánc. esőtánc. vagy tudja a halál mit csinált...majd addig vándoroltunk amíg elhagytuk egymást. ezért leültünk Mónival a lépcsőre. hogyha lesz jó zene akkor leszaladunk táncolni... de a lényeg az egészben az hogy alattunk ült egy társaság. és két pasi folyamatosan összesúgtak felnéztek. összesúgtak majd megint felnéztek.. :D ez ment 5 percig addig mi improvizáltuk miről beszélgettek. majd végül igazunk lett. mintha hallották volna mit mondunk. odajöttek és meghívtak egy pohár sörre. elfogadtuk. majd leráztuk őket... xD kicsit még táncoltunk de túl sok furcsa ember akart táncolni velünk így folyamatosan sétáltunk körbe körbe. azután leültünk egy asztalhoz beszélgettünk. és odajött hozzánk két csávó. hogy van.e cigim... rendes lány létemre megajándékoztam őket egy szállal és ottmaradtak velünk beszélgetni. mire rájöttünk hogy azok a Jodás csávó és a haverja. majd őket is először sikertelenül végül nagy nehezen sikeresen leráztuk... :D vissza ültünk a lépcsőre. és megint betámadott minket két pali ezért elmentünk sétáltunk és vissza ültünk. aztán megint megjöttek a sörös csávók. ezért inkább elmentünk csocsózni. de ott is betalált minket egy pasi. aki ki akart minket hívni. meg még egy aki még helyes is volt. de a ronda elűzte őt... miiindeeegy. ez már így bonyolult.. xD csocsózás után vissza mentünk táncolni. és volt ott egy társaság akik fényképezgették egymást. és velünk is csináltak fotókat. majd táncoltunk velük és kiderült hogy angolok... kezdtünk fáradni ezért vissza ültünk a lépcsőre. és megláttunk 3 skót ruhába öltözött pasit. jöttek felfele a lépcsőn. és annyira néztük őket. hogy odajöttek beszélgetni hozzánk. és 5 perc volt míg angolul elmagyaráztuk az egyiknek hogy kíváncsiak vagyunk mi van a szoknyája alatt mire ő csak annyit válaszolt hogy semmi... vissza leültünk a lépcsőre. és a mögöttünk ülő társaság. akik szintén nem magyarok voltak hanem angolok de ezek teljesen mások mint az előzőek. de velük is fényképezkedtünk... meg beszélgettünk kicsit velük. és vissza ültünk a lépcsőr.. mivel megint jöttek a sörös csávók. és most ahelyett hogy csak sutyorognak és felnéznek. ahelyett meg is szólítottak minket hogy táncoljunk velük. mondtuk hogy majd később. de ezt kb. 3 szor eljátszottuk velük.. táncolás közben megint ismerkedtünk két csávóval akiknek a koruk bizonytalan. de ezt majd később... a kis színpad elől átmentünk a nagy színpadhoz. hátha ott jobb a zene. de nem volt és megláttuk az első angolokat akikkel legelőször ismerkedtünk. éppen verekedtek. mert be akarták dobni egymást a vízbe mi meg segítettünk nekik. és magyaráztunk nekik mindent hogy hová dobják egymást. mígnem addig jutottunk hogy minket akarnak bedobni. a Móni meg csak annyit tudott mondani "félek a víztől". :D végül nem dobtak be minket. de feleslegesen mert ugyanolyan vizesek lettünk az ölelésektől.. -.-" de legalább elmondhatjuk magunkról hogy angolok fogócskáztunk a zp.ben... xD olyan hajnali 4 körül elmentek az angolok. mi meg a lépcsőn ültünk és vártuk hogy végre 6 óra legyen. mert még az egész elején fogadtunk a Mónival hogy melyikünk bírja tovább... végül odajött hozzánk a két csávó akikről az előbb csak annyit mondtam hogy a koruk bizonytalan... na az egyik egy több alteregójú önelégült Budai volt... az egyik személyisége 16 éves. arról sokat nem tudunk mert már az elején megbukott. a másik az 20. állítólag tényleg annyi volt.. a 3. és egyben utolsó egy 32 éves család apa... :D velük maradtunk egészen 5ig zp.ben majd zárás volt ezért eljöttünk. egészen Móricig együtt mentünk onnan mi Mónival Kelenföld és futottunk a vonathoz mert éppen hogy elértük.
Miközben szálltunk fel a vonatra nem fogjátok elhinni kikkel találkoztunk... a skótokkal... és az egyik felszállás közben megszólalt hogy "van egy 5 forintos a cipőmben" mire mi " ezek beszélnek magyarul..." -.-" ok. érdekes helyzet volt odamentünk hozzájuk. hogy miért kellett nekünk este angolul magyarázni... és megkérdeztük tőlük hogy miért van rajtuk skót szoknya mire azt felelték hogy " rajtunk miért van farmer nadrág..? " a lényeg az hogy a skótok igazából nem is skótok voltak. és ráadásul 2 érdi a többi 5 pedig battai.. kicsi a világ.. már megint és egyre kisebb.. -.-"

[köszönöm hogy volt erőd ezt mind végig olvasni... ] (: