Érezted már valaha úgy mintha máris el lennél temetve?

Bementem a szobámba lefeküdtem az ágyamba magamra húztam a takarót és behunytam a szemem. fáradt voltam és kimerült. mégsem tudtam elaludni. csak forgolódtam és az órát lestem. egy órán át vergődtem az ágyban majd feladtam. kimentem és leültem a lépcső tetejére és a tetőablakon át néztem a csillagokat. olyan gyönyörűek voltak. nem takarta őket el semmi sem. fényesen ragyogtak fenn az égen. ott ahol rengeteg helyük van. nem zavarják őket.
egyszer csak egy fehér köd úszott be az ablak elé. egy felhő volt az. majd miután ő tovább haladt nagy fényesség esett rám. a hold pontosan felettem világított. ahogyan be szűrődött a fénye az ablakon a lépcső tetején egy téglalapot rajzolt ki én pedig pontosan ott ültem ennek a közepén. csodálatos érzés volt. egyszeriben átjárta egész testem a nyugalom és a békesség érzete. akkor ott én voltam a világ közepe.  lejjebb csúsztam egy kicsit. fejemet ráhajtottam a felettem lévő lépcsőre és onnan néztem ahogy a hold távozik az ablakomból és ahogy a fény egyre szűkült be körülöttem. pontosan a mellkasomnál zárult a beszűrődő fény. pontosan a szívemen... ekkor álomba szenderültem