Üdvözöllek a világomban kedves Föld lakó, ha sikerül akkor most szemtanúja lehetsz háborodott elmémnek, ha nem akkor csak egy nagyon fárasztó szöveget olvashatsz az elkövetkezendő 15sorban...
Hogy is történik az mikor én elkezdenek gondolkodni? Akkor úgy minden megáll, vagyis hát alapból áll már minden mivel hajnali 3 óra múlt, én pedig épp Érden botorkálok a sötét olykor kivilágított utcákon, fázom mert a nadrágom vizes, és büdös, nem, nem én vagyok a büdös hanem a nadrágom. Kivételesen, bár... Na szóval éppen baktatok fel arra nagyon nagy dombra ami az én szemszögemből már hegynek is hívhatnánk, nem elég hogy magamtól sem tudok már éppen egyenesen menni még a járda is rásegít a dülöngélésemre. Hopp, kirázott a hideg, vagy éppen most hagytam abba a vacogást. Tartott a testem egy fél másodperces pihenőt, majd újra el kezdett dideregni. Felértem a domb tetejére, és úgy döntök adok egy kis levegőt a tüdőmnek, hogy lefele majd könnyebben gurulhassak. Mehetnék az egyenes úton a síneken át is, de én inkább a lefele vezető utat választom az autók mellett, amik ugyebár nincsenek, hiszen hajnal van... Vagy mégis? A fény közeledik, az árnyékom távolodik, az autós meg csak nyomja a gázt. Mégis hova a halálba siet? Áhh, pont oda.Úgy érzem a nadrágom egyre vizesebb, és mintha a cipőm is valami furcsa hangokat adna ki minden egyes lépésemnél, és valamiért folyik belőle a hab. Hogy micsoda? Hát a hab, nem tejszín hab, csak olyan sima szappan hab, de ez büdös, és minden egyes lépésemnél a tornacipőm orrán, száján szivárog. Hol fér el odabenn ennyi hab, mikor a lábam is mellette van? Ez sok volt nekem, elszívok egy cigit. Előveszem azt a zöld dobozt a táskámból, melyet olyan 20 perccel ezelőtt a barátnőm adott nekem kiveszek egy szálat belőle a számba helyezem és ekkor meglátom. Tudjátok hogy a Spanyolországban a cigik hátuljára nem azt írják, hogy Puede fumar matar!? Neeeem. Megmutatják. Lesokkolt, egy fehér bácsi az arca eltakarva valami halottas asztalon fekszik és a takaró alól figyel engem, és közben azt mondja, hogy ne aggódj melegítem az ágyat amíg ide érsz... Ezen gondolkodva, hogy mennyi idő is míg én befekszem a bácsi mellé, és hallgatva a cipőm csattogását, feltűnik az úton valami kék, valami kék és nagy, valami kék és nagy és két szeme van.
Igen ismerős és furcsa hogy Érd legvégén vagyok, szinte már a világ végén Tárnokon, és egy BKV busz jön velem szemben. Ekkorát még nem hallucináltam, elment mellettem én utána fordulok, és megkérdezem a sárkányom: Ezt te is láttad? Majd lenézek a kezembe és elkezdem forgatni a cigim. Mit is szívok épp? Az biztos hogy jó cucc. Elpöckölöm, most már nem érhet semmi izgalom hazáig, még 4 perc. A hídnál eszembe jut amit a barátnőm mondott hogy vigyázzak, ha nem tudok átmenni az aluljárón, felül kell átmennem és jön egy vonat aki beszél, akkor ne töltsem tele őt benzinnel, mert színes csíkokat fog húzni. Ezen nevetnem kellett, és valami furcsa. Már megint. Nem csak magamban nevetek, hanem tényleg, hangosan kacagok, egyedül, bele az éjszakába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése