Ma megteszem, amit mások nem, és holnap elérem, amire ők nem képesek.

Hosszú nap volt ez a mai, alig várom , hogy hazaérjek csak jöjjön már az a hülye busz!~ gondoltam magamban miközben álltam, az út szélén és néztem a mellettem elhaladó autósokat. Egy piros autó jött fel éppen a dombon, és olyan ismerős volt. Kirakta az indexét és lekanyarodott mellém, kinyitotta az ajtaját, én pedig beültem az anyós ülésre. 

Ő ült mellettem. Farmerben és fekete pólóban  annyira egyszerű és mégis olyan szexi volt. Rám sem nézett, csak kirakta az indexet és elindult egyenesen. 

-Merre mész csajszi? 

- Egyenesen- mondtam, és nyújtottam magam elé a karomat, hogy mutassam is. A karkötőim  összeütköztek a kezemen és csörömpöltek egy sort, ezért gyorsan vissza engedtem a karom. Láttam, hogy kicsit rám pillant.  

- Na és mi van veled, olyan régen láttalak már?! - Ez tényleg így volt, emlékszem a szülinapomon találkoztunk utoljára. És akkor milyen jó volt! Táncoltunk egész éjjel, szikrázott közöttünk a levegő, azt mondta szeret, és hogy menjek vele, de én nem tehettem. Azt hittem soha többé nem lesz második esélyem, erre most itt ül mellettem. 

- Én jól vagyok, idén fogok érettségizni, hallom neked pedig sikerült a diploma. Gratulálok! - Basszus ennél hülyébbet nem mondhattam volna. Most biztos, azt hiszi, hogy nyomoztam utána. Ami igaz, de neki ezt nem kell tudnia. 

- Igen, és már dolgozok is. Nici tanulj amíg csak tudsz, mert a munka nagyon rossz. Nincsen semmi magán életem, nem tudok elmenni bulizni, még hétvégén is dolgozom. Te meg gondolom, minden nap jársz bulizni, és körülzsongnak a pasik.

- Hát nem éppen, nincsen sem pasim, sem jelentkezőm erre az állásra. 

- Tényleg? - Felváltott hármasba és a kezét a combomra rakta. A bugyim nedves lett egyetlen érintésétől, a szívem úgy kalimpált a mellkasomban, hogy azt hittem mindjárt kiugrik. Az esély amelyre oly régen vártam, itt van előttem, és én lefagytam Nem tudom mit mondjak, vagy mit csináljak. Megnyugtató érzés, ahogy a combomon pihenteti a kezét, bárcsak soha nem érne véget ez a pillanat. 

- Itt fordulj balra. - mondtam és a pillanat máris elszállt, levette a kezét a combomról, és vissza váltott kettesbe, majd befordult balra. A kezét nem helyezte már vissza a lábamra, és nem is beszélt már, csak nézett előre az útra. Gondterhelten, fáradtan. Bárcsak segíthetnék rajta. 

Megálltunk a ház előtt, és leállította a motort. Én kikapcsoltam a biztonsági övem, már nyúltam volna a kilincs után, hogy kiszálljak, de inkább vissza dőltem az ülésben, felé fordultam és ránéztem.

-Nem akarsz bejönni?

- Nagyon szívesen bemennék, de mennem kell sajnos tovább, ki kell szállítanom, egy srácnak azt a dobozt ott hátul. De Nici, gyere át hozzám holnap este, eljövök érted!

- Rendben, akkor holnap este 8 kor... - kinyitottam az ajtót, és kiszálltam a kocsiból, mielőtt becsuktam volna, még visszahajoltam a kocsiba, hogy megköszönjem, hogy haza hozott. Akkor elkapta az arcom, és megcsókolt.