Nem az számít mit mondasz, hanem, hogy ki mondja.
Mert Te mondhatod neki a legszebb szavakat a világon, nyalhatod fényesre a seggét, nevethetsz minden poénján, hívhatod drágámnak, ám ez mit sem számít, ha Te mondod.
Erre ő csak bájosan válaszol majd valamit, hogy meg ne sértse érzékeny lelked, és aztán a gondolatai újra rajtam járnak.
Én szidhatom őt minden nap, táncolhatok egy képzeletbeli cérna szálon, egy képzeletbeli szakadék felett, mondhatom neki hogy utálom és gyűlölöm, hogy nem akarok róla soha többé hallani, mégis velem marad.
És mind erre ő csak azt fogja nekem mondani: SZERETLEK!
Szép kis álomba ringattam magam, nemde?
.
.
udv a valosagban ;)
VálaszTörlésHé, álomhaver mikor ébredünk végre fel? :)
VálaszTörléshat remelem soha :)
VálaszTörléssajnálom, de ezen a felületen a "soha, örökké, higgy" szavaknak csak a valós értelmezéstől elrugaszkodott igaznak hitt jelentése létezik. :D
VálaszTörlés