Egy késő nyári estén ismerkedtünk meg. nem figyeltünk fel egymásra és mégis ott volt közöttünk a szikra. később ez a szikra lángra kapott és mi szerelmesek lettünk. oh milyen gyönyörű érzés is volt az. de sajnos egy tűz sem ég örökké. a mi tüzünk is lassacskán kialudt. parázsból hamu lett. minden emlék mely ehhez a hamuhoz köt engem egy dobozban tárolok. ezt a dobozt a szekrényem legmélyére rejtettem hisz ha előszedem mindig fájdalmas emléket idéz elő bennem. egy váratlan eseménynek köszönhetően előkerestem a dobozt és kiöntöttem a hamut belőle. megpróbáltam belőle legalább apró parázst csinálni ám csak szétmaszatoltam magamon a hamvakat... végül mindenki egy dobozban fogja végezni...
a szikra megvolt. a tuz belobbant, de a fát elvitték.. a tuz leégett.. de olyan eros lángja volt, hogy a nyoma orokre ottmarad. es akárhanyszor visszanéz tudni fogja hogy ottvolt, és boldog lesz, mert ottvolt. és netalántán egyszer valaki elmegy és visszahozza a fát, és talán egyszer ugyanugy égni fog. mert. két doboz van.
VálaszTörlésde mi újra feldobtuk a fát amely lángra kapott. és varázslatosan égett idáig. mi történt most ezzel a tűzzel?
VálaszTörlés