Jobb kezét az üveg ajtónak nyomta és elkezdte tolni azt teljes erejével. sietve belépett a kis résnyire nyitott hatalmas üvegajtók között és sietős léptekkel haladt át az előcsarnokon. mellette szintén sietősen haladtak az emberek. mind kiöltözve. öltöny. nyakkendő. és kosztüm a nőkön. a terem végében egy információs pult helyezkedett el benne ült egy aranyos fiatal lány. szőke hajjal és éppen flörtölt a szintén fiatal és helyes biztonsági őrrel. fel sem tűnt nekik hogy elrohant mellettük valaki. vagy azért mert túlságosan egymásba voltak gabalyodva vagy mert ez itt már megszokott. a pult mellette nyílt egy apró folyosó két-három dísznövénnyel melyek a fém ajtós liftek között voltak kirakva.
Most megállt egy pillanatra a felvonok feletti kis kijelzőket nézte kutatva és megnyomta mind a három gombot. az ajtó csilingelve kinyílt és ő gyors léptekkel beszállt a liftbe. erősen megnyomta a 25. emeleti gombot majd megállt a sarokban és elkezdte markolászni az ujjait. majd megfogta egyik kezével a fal melletti korlátot és elkezdett dobolni rajta. a másik kezét pedig a nadrágja zsebébe tömködte. a felvonó minden emeletnél halk csengetéssel jelezte hogy ki lehetne szállni. de ő nem akart ő csakis a 25.re akart jutni és sehova máshova. a halk zene nagyon az idegeire ment már. legszívesebben kitépte volna a hangszórókat a plafonból. de ehhez nem volt elég ereje ezt tudta. na meg tartalékolnia kellett a dühét. és addig is össze kell szedni a fejében az össze vissza bolyongó szavakat és mondat töredékeket. mégsem léphet be csak úgy és makoghat. igazából mikor elindult dühében otthonról akkor mindent tudott és csak úgy záporoztak belőle a szavak de most hogy már ennyire lenyugodott. mert már nem volt annyira dühös most már tudott ésszerűen gondolkodni. és így már a neveltetése megkövetelte tőle hogy nem vághat mindent csak úgy hozzá bárkihez. hanem megfontoltan kell kiállni magáért.
A lift újabbat csilingelt hangosabban mint eddig. és az ajtó kitárult. kirohant a liftből és elkezdte nézni a folyosóról nyíló ajtókat a hetes számú ajtót kereste. és tudta hogy jó felé halad mert a számok erre következtettek. végre megtalálta az ajtót. hevesen megfogta a kilincset és megállt. csak nézte az ajtót és hallgatózott még levegőt sem vett. csak állt ott a zárt ajtó elött és nézte azt. eddig végig ezt a pillanat várta. és fejében már többször lejátszódott ez a pillanat. hogy mikor odaér majd feltépi az ajtót beviharzik a szobába és elkezd üvöltözni. természetesen a másik fél mindent cáfolni fog. és hazudni ismét mintha mi sem történt volna. de neki bizonyítékai voltak ellene mégsem mert belépni. mi van ha véletlen éppen rajta kapja hogy azzal a nővel van? na akkor mi lenne? semmi! akkor legalább nem lenne ujjal mutogatás egymásra hogy miért kotorászott a cuccai között. pontosan. már csak egy vékony fa ajtó választja el őt a szabadságtól. attól hogy boldog lehessen. csak ezt az apró fémtárgyat kell lenyomni és minden rendbe jön.
Nagyot sóhajtott a keze lecsúszott a kilincsről. hátat fordított az ajtónak és elindult szépen lassan a lift felé. megnyomta a gombot és a fém ajtóban nézte csalódott arcát. mikor mozgolódást hallott a folyosó azon végéről ahol az előbb ő állt. ámultba esett mikor a hetes ajtó kinyílt és egy tűsarkú cipős. miniszoknyás. kosztümös kisasszony lépett ki az ajtón a szoknyáját lefelé húzogatva. vissza fordult ekkor a férfi is belépett a látóterébe gyors puszit váltottak egymással és a tökéletes alakú csinos fiatal nő elindult a liftek felé. pontosan felém. ám megszólalat a már ismerős csengetés a fém ajtók széttárúltak. és mielött bárki is észre vehette volna hogy ott voltam én már a liftel mentem lefelé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése