Úgy nézem az életemet, hogy nem veszek lélegzetet

Két lehetőséget látok magam előtt. Igazából már mind a két útón jártam többször is egymás után, mintha eltévedtem volna olyan vagyok. 

Oda-vissza keringek. Elindulok az egyik úton majd... meg kell fordulnom, és ezért automatikusan elindulok a másik úton, de az se bizonyul jónak Ezért megint vissza fordulok és újra indulok az első úton. Most megint itt állok a kereszteződésben. Azt hiszem, és nem tudom melyik útra kellene lépnem. 

Mi lenne ha egyszer végre csak szimplán leülnék a kereszteződésbe. Nem azt mondom hogy várok, nem szeretnék várni, de egyik útra sem akarok rálépni. Még nem! Lehetséges az ha nagyon erősen koncentrálok hogy a két út eltűnik? 

Bár ezt sem szeretném. Úgy gondolom hogy nekem erre a két útra szükségem van. Feltételezhető, hogy nem fogom használni soha többé őket, de mégis kell nekem, mert ha nincs a két út akkor... 

Akkor mi van?