Az élet játék, és csak szerencse kell hozzá.

Befordult a sarkon a Burger King mellett, én szorosan a nyomában voltam, de most egy kicsit le lassítottam, nem akartam, hogy észre vegyen. Odalopóztam a sarokhoz és kikukucskáltam, láttam hogy most megy át a zebrán, nem siet tehát van időm, valószínűleg a villamoshoz megy. Elindulok én is a zebra felé csak szépen lassan közben nézelődőm körbe, egyszer jobbra hogy a villamos éppen milyen messze van, egyszer balra hogy ő merre ment. Még a kombinó előtt átszökkenek a megállóba és látom hogy ő két ajtóval előrrébb száll fel, mint én. Ez pont jó, de a kérdésem még mindig az, hogy vajon merre mehet? Rángat a vilamos de én le sem veszem róla a szemem. Egy megálló és nem szállt le. Második megálló. Nyílik az ajtó és ő három embert félre lökve lép ki a megállóba, sietős léptekkel indul el a túl oldalra nem törödve az autókkal és motorosokkal. Lehet észrevett azért siet ennyire? Én nem rohanhatok utánna az túl feltűnő lenne. El fogom veszíteni ha gyorsan nem jut eszembe valami, és ekkor mintha az égiek is velem lennének, pedig tudják hogy rossz dolgot fogok elkövetni, vagy talán ők is úgy látják a helyzetet hogy megérdemli...
Bement a boltba. Én még mindig a megállóban ácsorogtam tehetetlenül, de már megkönnyebbülten. Elmentem az átkelőig és rágyújtottam egy cigire, majd oda álltam a bolt mellé, csakhogy nem maradhattam itt, mert ha kijön és meglát, akkor felismer és itt már megbukik a tervem. Szerencsémre a bolt túloldalán van egy nyitott kapualj, oda beállhatok addig amíg ő ki nem jön.
Támasztom a falat és nézem a bolt ajtaját. Felemelem a kezem, a számba rakom a cigimet, beleszívok,  letüdőzőm és kifújom a füstöt, majd ezt újra és újra, lepöckölöm a hamut a cigi végéről és folytatom tovább. A kilincs megmozdul a és a bolt ajtaja nyitódik, eldobom a csikkem, rátaposok. Ő jött ki és pont felém indult el. Most lesz vége, nem fog sikerülni... Remegni kezdett a kezem, nem tudom mit csináljak, ha itt maradok akkor észre vesz. Ijedtségemben befordulok a kapu felé és bemegyek rajta. Nagy nyikorgás kíséretében nyílik, sok erőfeszítésre a kapu ő oda néz látom, érzem, hogy rám nézett, de nem azonosított be, vagy ha igen akkor nem törődött velem. Becsukom a kaput magam mögött neki támaszkodok sóhajtok egy nagyot. Ez meleg helyzet volt. Már kezdenék megnyugodni, mikor eszembe jut a célom. Elveszítettem őt. Kirohanok az ismeretlen lakásból az utcára, idegesen nézek körbe hogy hová lett, de sehol sem látom. Megfordulok, vissza hogy a kapuval álljak szemben, és ő ott áll.
Ott áll és mosolyog a kapunak támaszkodva: -Na akkor most ki kit követett?