Minél nyilvánvalóbb valami, annál nagyobb rá az esély, hogy nem vesszük észre.

Hozzám fordul, a vállamra teszi a kezét, és egy lépéssel közelebb lép, így szinte már elviselhetetlenül közel van hozzám. A tekintetünk összetalálkozik. Látom rajta, hogy akar valamit mondani, de elfordítja a fejét. Vesz egy mély lélegzetet, újra rám néz, és kérdez.
-Mit kell mondani a lányoknak, hogy ezek után még visszafogadják a fiút?
Csak mélyen hallgatok, nem is tudom mit feleljek, keresem a választ, kutatók az agyam egyes szektoraiban, nézem az emlékeket, de nem találok semmit.
-Van valami varázsszó?- kérdezi újra, de én tudom, hogy nem fog választ kapni. Én sem tudom a választ, hogyan segíthetnék így neki...