Régóta érzem úgy, hogy ez az egész blogolos móka csakis egy ember miatt volt. Vagyis azért mert én miatta szenvedtem. De látható a blogom alakulásán, hogy már nemcsak hogy nem szenvedek, de nem is írok nem csak róla, nem csak miatta, de egyáltalán még magam miatt sem.
~Ha ez így fojtatódik be kell zárnom a kapukat.
Gondolkodtam azon is hogy kimentem az összes posztomat és kinyomtatom őket, hogy biztonságban elrakhassam az utókornak.
~Igen valószínűleg ezt fogom tenni.
Ám még ne aggódjatok nem engedem le a redőnyt. Még hátha beindul a szenvedő karrierem. Már mint remélem, hogy nem amiatt fog visszajönni az érzékem az íráshoz, hogy megint csalódok, hanem csak mondjuk valami múzsától.
~Ugyanitt apropó apró hirdetés a csatolt fájlok között.
Tudjátok mi a legnagyobb baj ezzel az egész blogos dologgal? És hogy miért álltam le az utóbbi egy évben azzal, hogy minden huncut gondolatomat megosszam veletek? Mert figyelnek! Igen bizony, figyelnek engem. Már nem úgy olyan kormány összeesküvős szinten, csak ilyen nici-ellen brigád tagjai, akik tulajdonképpen a felebarátaim.
~Vagy hogy is van ez a bibliában? Lényegtelen.
Szóval igen a logikus magyarázatom arra amiért nem írok, és amiért nem írok már nincs is miről írnom, mert elszoktam tőle, hogy azok akikről írok, akikkel kapcsolatban megosztom a gondolatomat, ha én nem is szánom olykor sértésnek mégis az lesz belőle. Tehát ezúton szeretnélek kérni titeket gyermekeim, hogy miután közösen elmondtuk az esti áldást légyszíves felejtsétek el, hogy létezik a blogom!
~Tudom, tudom törölhetném is akár az egész kócerájt, na de hát úgy a szívemhez nőtt már!
~Ha ez így fojtatódik be kell zárnom a kapukat.
Gondolkodtam azon is hogy kimentem az összes posztomat és kinyomtatom őket, hogy biztonságban elrakhassam az utókornak.
~Igen valószínűleg ezt fogom tenni.
Ám még ne aggódjatok nem engedem le a redőnyt. Még hátha beindul a szenvedő karrierem. Már mint remélem, hogy nem amiatt fog visszajönni az érzékem az íráshoz, hogy megint csalódok, hanem csak mondjuk valami múzsától.
~Ugyanitt apropó apró hirdetés a csatolt fájlok között.
Tudjátok mi a legnagyobb baj ezzel az egész blogos dologgal? És hogy miért álltam le az utóbbi egy évben azzal, hogy minden huncut gondolatomat megosszam veletek? Mert figyelnek! Igen bizony, figyelnek engem. Már nem úgy olyan kormány összeesküvős szinten, csak ilyen nici-ellen brigád tagjai, akik tulajdonképpen a felebarátaim.
~Vagy hogy is van ez a bibliában? Lényegtelen.
Szóval igen a logikus magyarázatom arra amiért nem írok, és amiért nem írok már nincs is miről írnom, mert elszoktam tőle, hogy azok akikről írok, akikkel kapcsolatban megosztom a gondolatomat, ha én nem is szánom olykor sértésnek mégis az lesz belőle. Tehát ezúton szeretnélek kérni titeket gyermekeim, hogy miután közösen elmondtuk az esti áldást légyszíves felejtsétek el, hogy létezik a blogom!
~Tudom, tudom törölhetném is akár az egész kócerájt, na de hát úgy a szívemhez nőtt már!
Csatolmányok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése