Csak alszom a régi sebben, egy kicsit részegebben, a szívem a két kezemben, ma végre megmozdultam...

A fehér és a halvány rózsaszín keverékében pompázó bizarr színű ital lötyögött a pohárban amivel egyensúlyoztam az asztalunkig. Kopott szoknyámon a virágminta imbolygott, ahogyan lépkedtem merészen. Kerülgettem az embereket, én és a bizarr lötty. Éreztem, hogy figyelnek. Valakinek a tekintete rám tapadt a tömegből. Gondolom a furcsa színű ital miatt, de lehet a szoknyám a hibás a dologban... Barátnőim dolgosan gyártják a következő adag nikotinjukat, éppen lehuppanok a kanapéra mikor felnéz Eiv

-Mehetünk? - kérdezi, és már áll is fel a foteljából és veszi a kabátját. Én is ugyan így teszek, előveszem a cigarettámat, és elkezdünk kisétálni a kocsma elé. Útközben megint érzem, hogy valaki figyel. Csattogok fel a lépcsőn a magassarkúmban, én és a bizarr lötty. Hallom a lüktető zenét. Hallom a kinti utcazajt. Hallom, hogy valaki jön ki utánam a kocsma elé... Kiértünk és Eiv-i már meg is gyújtotta a cigarettáját, majd nyújtja felém a gyújtóját. Elvégzem én is nikotinfüggő kényszermozdulatomat, mikor nyílik a kocsma ajtaja és kilép rajta egy lány. És néz! Megáll velem szemben és ő is elővesz a táskájából egy szál töltött cigarettát és meggyújtja. És néz! Hogy most engem néz, vagy a bizarr löttyöt a kezemben, azt még mindig nem tudom de nem is érdekel, már kezd hatni a furcsa ital. El dobtam a csikket, és rátapostam, majd elindultam lefelé a kocsmába mikor a lány hirtelen elém állt.
- Szia nici, emlékszel rám? -kérdezte, én meg csak bambultam magam elé. Nem elég, hogy ez a lány végig bámult, de hogy még emlékeznem is kéne rá valahonnan az már sok!
- Ha segítenél esetleg egy kicsit...- mondtam, erre ő meglepetten válaszolt
- Egyszer találkoztunk hármasban a Ruával, innen nem messze...- Ekkor leesett ki is ez a lány. És nem tetszett a dolog. Mert nem elég, hogy bámul, és emlékeznem kell rá, de ráadásul még utálom is, és mily borzalom történt a memóriámmal, hogy elfelejtett emlékezni az utált személyek névsorára, de ha a névsorra nem is emlékszik, legalább az arcmemóriám megmaradhatott volna. Most itt állok szembe ezzel a lánnyal akit szívből gyűlölök emlékszem az okára is, de hogy is hívhatják arra már nem.