Állt a tükör előtt. Öltönynadrág, fehér csíkos ing, fekete nyakkendő, elegáns cipő. Éppen a haját rendezgette, mikor elosontam a fürdőszoba ajtó előtt, és visszatolattam, bekukucskáltam, és ámultam. Tegnap este még a konyhában ült egy alsónadrágban két laptop előtt, és sóhajtozott. Mekkora változás. Már nem mintha akkor ott nyúzottan, fél pucéran nem lett volna "étvágygerjesztő" . De ezzel az elegáns külsővel, minden férfi levesz a lábamról. A legszívesebben odamentem volna hozzá szépen lassan, megálltam volna a meglepődött arca előtt pár centivel, megfogtam volna a nyakkendőjét, magamhoz húztam volna a szép szál legényünket és megcsókoltam volna. Ehelyett a kérdő tekintetére csak ennyi választ adtam:
- Csinos vagy... - Frappánsan odaszóltam neki így korán reggel. Biztosan értékelte a próbálkozásomat. Ő szinte rám se nézett igazán de már mondta is.
- Te csinosabb!
Megzabálom ezt az embert!
- Te csinosabb!
Megzabálom ezt az embert!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése