magam sem tudom már mit akarok. lehet épp amit ma mondok. azt holnap már másképpen gondolom.
tervek nélkül élem napjaim. míg te előre megtudod mondani mit fogsz csinálni a következő két hétben. és azt is tudod mit csináltál egész nyáron.
én pedig minden este. ott fekszem egyedül a sötét szobában. tele a gondolataimmal.
ne érts félre! nem hiányzol.
és. ne ijedj meg! nem akarok tőled semmit.
talán már az is túl sok volt ami... ami? ...köztünk volt... volt? azt tudom hogy már nincs.
nem értem.
az agyam felfogta. tudom hogy már csak egy lány vagyok abból az időből. mikor még meggondolatlan és zavarodott voltál...de.
a szívem még reménykedik.
miközben a kötél a nyakam körül elszorítja a levegő útját. elfogyott az utolsó csepp remény is... utolsót dobbant a szívem is... levegő után kapkodnék. de már hiába. csak mozdulatlanul lógok...
K A T T !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése