Szép és jó csak kár, hogy az egész gyenge illúzió.

Már szinte el is felejtettem milyen embereket is ismerek én. ők akik annyira nagynak okosnak de leginkább intelligensnek mondják magukat. ők akik annyira felnőttnek érzik önmagukat és úgy is viselkednek. ők akikről ez a csupa jó csak a látszat kedvéért lett leírva, hogy tudjátok a normális minden napi ember, aki csak egy percre vagy akár csak egy órára is belecsöppen életükbe. ő csak ezeket fedezi fel. de nem bírom eléggé hangsúlyozni. ez csak a LÁTSZAT.

Az még elnézhető, hogy nagyképűségük jeleit a külsejük folyamatos dicséretével jelzik és mint valami poén bombák szórják az emberre a viccesebbnél viccesebb dolgokat. ha ez lement akkor előadják szokásos törzsi rituáléjukat melyet 1 év alatt nem hogy abbahagyni de még fejleszteni se tudtak. hogy valaki nevessen is rajta. de ez még igazán a jobbik része volt. egy normális ember épp ésszel tényleg azt gondolná hogy a hülye szokásokból a gyermeteg csínyekből 11. osztályra már kinőnek. de nem ők még csak most kezdenek ebben élni. szendvicsük tartalmát nem a kukába hajítják. hanem az egyik "legjobb barátjuk" feje tetejére. "mert az milyen vicces" címszóval... és igen a papírgalacsin sem ment ki még mindig a divatból. ám de azért meglátszik rajtuk az értelem némely foszlánya és ezt is abban leled mikor kréta porból hosszú csíkot húznak hogy ők mekkora "drogosok" majd azt egymásra rá fújják. a legeslegjobb mindig az mikor hétfőnként első témájuk a "mekkorát szívtunk hétvégén" illetve az "úgy bebasztam hogy nem is emlékszem semmire." keddtől pedig egyetlen beszédtémájuk a következő hétvégéjük fennhangon való megszervezése... egyetlen szerelmük a Kati pedig sosem láttak még a porcukron kívül bármilyen más fehér port...

 de mégis miért akarnak oly hamar felnőni és miért mondjuk azt hogy mi már komolyak vagyunk ha a következő pillanatban ugyanazt csináljuk mint az akit az imént leszóltunk? de igazából nem kérek kérdéseimre választ. én elfogadtam még gyermek vagyok és mint ahogy egy 80 éves öregember is lehet gyerekes úgy élem az életem...