Leszálltam a buszról és megláttam őt. oda ballagtam hozzá és átölelt meg akart csókolni de én elfordítottam a fejem hátébb léptem egy lépéssel és megálltam vele szemben ő kicsit lejjebb ereszkedett így pontosan a szemembe tudott ő is nézni. Azt kérdezte "miért? én megvontam a vállam. majd éreztem hogy megfogja két oldalról a csípőmet magához húz átkarolja a derekam ajkunk összeért. egy csókot lehelt gyengéden a számra. én viszonoztam és közben a világ megszűnt körülöttem. pulzusom megemelkedett a szívem úgy kalapált hogy majd kiugrott a helyéről. a gyomrom görcsbe rándult. a térdem megremegett. majd hogy nem összerogytam. és szemem összeszorítottam. nem akartam kinyitni féltem. hogy megint csak álmodom. ő kicsit hátrébb húzódott tőlem. bár karja még mindig rajtam és éreztem az arcomon ahogy veszi a levegőt. kinyitottam a szemeim és pontosan bele néztem az övébe. egy szót sem szólt de a nézése mindent elmondott. Szeretett és még mindig szeret!
Elmentünk enni valamit és mellé ültem a kanapéra. beszélgettünk és valahogy mindig közelebb csúsztunk egymáshoz. olyan vágy volt bennem melyet még sohasem éreztem. mintha mágnes lenne nem bírtam neki ellenállni. megfogta a kezem és elkezdte simogatni. én elolvadtam már ez az aprócska érintés is számomra a minden volt. a fellegekben jártam. el sem tudtam képzelni hogy mennyire szeretem. de nem is akartam csak az volt a fontos hogy akkor és ott vele voltam. és hogy ő csak velem foglakozott. átkarolt és úgy beszélgettünk. a múltról és a jövőről. kettőnkről. felpillantottam a falon lógó órára és kétségbe estem ami nekem csak 5 percnek tűnt. az életben 5 órának felet meg. mennem kellett. de nem akartuk elengedni egymást. tudtuk hogy nem szabadna többször találkoznunk. de akkor nem érdekelt bennünket semmi más...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése