Nem emlékszem a kezdetekre, de te mindig meséled nekem, hogy születésem után te vigyáztál rám. Habár nem láttál mégis ringattál a babakocsiban, ha sírtam megvigasztaltál. Bármi bajom volt te ott voltál mellettem.
Kisgyermek koromban te megkönnyebítetted életem ezzel anyu válláról is levetted a terheket. Elvittél az ovodába vagy ha éppen nem oda akkor kirándulni. Emlékszem imádtam nézni a vonatokat veled és mindig elvittél megnézni a kis tavat és a kacsákat... ha reggelente korán felébredtem te voltál az aki velem együtt kelt. és reggelit csináltál nekem. hogy anyuék had aludjanak... emlékszem milyen csodálatosan finomakat főztél nekem. mindig minden nap a kedvemben jártál és az én szám íze szerint sütötted a palacsintákat és főzted a leveseket a sok galuskával... minden játékomban benne voltál. habár már akkor sem voltál éppenséggel fiatal. de velem együtt szaladtál. és másztál mindenhová. és mindig vigyáztál rám.. elköltöztük tőled amint én 9 éves lettem de minden nap és minden héten találkoztunk vagy eljöttél hozzánk vagy én mentem hozzád. találkoztunk az iskolába menet és jövet. hétvégenként nálunk voltál. és minden olyan boldog volt mindig. imádtam hallgatni a történeteidet. hogy te miket éltél át annyi borzalmat. és mégis minden mesédet úgy hoztad ki hogy én csak mosolyogni tudjak a végén. feledékenységed meséidet megújította és évről évre változtak benne az apró dolgok a nevek. a számok a cselekedetek... ha bárki megbántott engem. hiába mondott nekem mindenki mindenféle jó tanácsot. a tiéd volt mindig a legbölcsebb és a legésszerűbb. De ahogy a kis tó már kiszáradt és a kacsák sincsenek ott. én sem vagyok már ott veled. és te sem vagy már itt velem... rossz érzés tudni hogy bármikor elmehetsz. de azt se tudhatom hogy még itt vagy. pedig szükségem van rád. szeretném ha mindig velem lennél. és szeretném ha ugyan úgy ahogy rám vigyáztál vigyáznál majd az én gyermekeimre is...
Én szeretlek téged!
nagyonszép!
VálaszTörlés