Egy sötét erdő mélyén állt egy kis házikó. öreg régi viskó volt csupán és benne élt egy idős asszony. én nem ismertem őt még sosem beszéltünk. mindig magányos volt mert nem voltak gyermekei. én az erdő melletti faluban éltem. egy este sétáltam az erdőben és akkor bukkantam rá a pici kunyhóra. messziről néztem. csak két kis ablakot láttam ahonnan tűz fénye szűrődött ki. a ház kéményéből füst szállt fel. majd apró szikrák kezdtek el pattogni. olyan volt mint egy tűzijáték. a kéményből felszálltak a levegőbe. majd egy méter után vissza hullottak a ház tetőre és lefolytak a ház oldalára. lenyűgöző látvány volt. Később minden este kisétáltam az erdőbe és tízen őt percen át gyönyörködtem a viskó nyugodtságában. de sosem mentem közel a házhoz. csak egy tisztességes távolból néztem. aztán egyik este mikor a megszokott helyemen ácsorogtam és gondolkodtam. valaki hozzá ért hátulról a vállamhoz. megfordultam. és az anyóka állt mögöttem. már elkezdtem neki magyarázni hogy mit is keresek én itt. mikor felemelte a mutatóujját. elnézte a kis házat és csak annyit szólt: Már értem miért állsz itt minden este...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése