2011. január 20., csütörtök

Nehéz csalódottnak lenni, mikor azt kapod, amire eleve számítottál.

100!

Olyan az egész mint egy kártyavár...

Szépen elkezded építeni az egészet alulról. finoman oda raksz egymásnak döntve minden lapot. és közben erősen koncentrálsz és küzdesz. mert az egész akár egy kisebb lélegzet vételtől is összedőlhet. majd mikor már minimum 3 emelet lesz a várad. jön egy fuvalat és ledönt 1 sort. de te összeszedegeted a lapokat. és megint szépen ügyesen visszarakod a helyükre. ez a szellő folyamatosan vissza jár. majd kis idő múlva. elkezded építgetni a következő sorokat is. ha szerencséd van elérsz a vár tetejéig. ám amint felraktad az utolsó két lapot is. és a kártyavárad áll. felülről letekintve észreveszed hogy az egész illeg-billeg. te rájösz hogy teljesen  felesleges volt. mert pillanatokon belül betoppan valaki. vagy valami a szobába. és vagy már csak a puszta tényétől összedűl a várad. vagy ő lerombolja. az egészben mégis az a dühítő hogy te minden idődet arra szentelted hogy az a vár álljon. és ennek a különös idegennek még a kisujját se kellett azért mozdítania hogy leomoljon a várad. de mégis mit tehetek az én ingadozó kártyáimért?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése