Folyamatosan követett, éreztem bár tudtam hogy nincs ott közvetlenül mellettem, és mégis majd meg bolondultam, hogy egyfolytában az orromat facsarja a parfümje illata. Majd bevillant, mikor átölelt a fejemet belehajtottam a nyakába. Átkarolt szorosan mintha ezzel akarná jelezni, hogy soha többé nem enged el, vissza öleltem hát mi mást tehet az ember lánya egy ilyen helyzetben? Az ölelése egyre szorult, majd hirtelen kiengedett én pedig szembetaláltam magam vele amint egymás arcába lihegünk. Én azért lihegtem, mert meglepődtem, hogy ő mitől az máig kétséges. De az is lehet hogy nem lihegtünk csak hangosan és gyorsan kapkodtuk a levegőt a tüdőnkbe ezt szokták az emberek nem?
Lélegeznek.
Lélegeztünk.
Ez a kifejezés amit mindig mindenki csinál mégsem mondod azt mikor megkérdezik mit csinálsz hogy lélegzem, mert ez az a funkciód amit ha abbahagysz.... Hát sok sikert hozzá! Elfordítottam a fejem, és hátráltam egy lépést majd vissza és megint el. Rádöbbentem, hogy ott hagytam az illatot. Igen az én hibám volt, hogy még mindig kísért ez a szellem. Palackba zártam és eldugtam későbbre, hogy majd ha legközelebb is lesz egy ilyen bolond pillanatom akkor előszedhessem... Egy lépésnyire tőle voltam, ő meg ragadta a kezemet és magához húzott, szinte már a szánk is összeért, mikor megszólalt a telefonja.
-Bocsi de ezt fel kell vennem- mondta és ezzel arrébb sétált, hogy én ne hallhassam. Mi az isten fontosabb mint egy csók?! Az ember csak akkor telefonálgasson társaságban, ha az anyósa haldoklik, vagy ha a veje szül, de csak mert mind a kettő jó dolog. Gyors beszélgetés volt, mert még ki sem tudtam dühöngeni magamat már megint ott állt velem szemben, de a pillanat elillant és ezzel én is távoztam. Otthon újra átgondolva tetteim súlyát úgy éreztem ez egy intelligens lépés volt, majd jött a zsebemből az a hangos ricsaj melyet sms-nek hívnak. Az álmomból felébredve láttam rémálmom kezdetét, majd egy hangos durranás. Minden összezavarodott, valami meleg és nedves végig folyt az oldalamon , meg akartam kapaszkodni valamiben, de semmi sem akadt a kezem közé...