Tapasztalataink is csak korlátok közé szorítanak. Csakúgy, mint hiányuk.

Mozdulatlanul ültem a nyitott ablaknál. Hallgattam az eső és a szél hangjait. ahogy cirógatja a fák ágait és megborzolja a leveleket, a kerti kis tóban össze mossa az eső karikáit, és ahogy a hintát megmozgatja. Hallom azt a nyikorgó hangot, ahogy meglibben a kis ülés, és a láncok csörgését. Az eső kopogását a teraszon és ahogy csúszik a csúszdán, melyen valaha gyerekek játszottak...

De más hangokat is hoz a szél. Egy gitár pendülése, a dobok üteme és egy férfi mély hangja. Női sikoltások mikor együttesen játszik a banda. Ez a nyár, mikor az emberek boldogok, mikor esik az eső mindenki olyan bánatos és nyügös lesz, és mégis olyan szép. Látni a fákat ahogy zöldebbek lesznek. Látni a virágokat, ahogy a fülledt meleg után az eső és a szél új életre kelti őket.

Bárcsak engem is új életre keltene!