2011. szeptember 27., kedd

Rémes, hogy milyen szűk viselet más ember életét hordani.

A dolgok körforgása és jelenlegi állása... Kedvező? Nem! Számomra biztosan nem, jogos kérdés lenne, hogy eddig jók voltak-e a körülmények. A válasz ismét nem, de ezt a táncot már ismerem, ismerem az ütemét, ismerem a lépéseket, ha álmomból felébresztesz meg fogom tudni mondani a következő lépésünket...
Hogy kiszámíthatóak lennénk? Igen, annyiszor próbáltuk már el újra és újra a darabot, de még mindig nem volt meg a főpróba és az előadás. Valahol még mindig hibázunk. Szerintem az elején, szerinted a végén. Mások szerint nem is kéne együtt táncolnunk. Minden bizonnyal a lépések nehezek, és ha te nem vezetnél, akkor én nem lennék olyannyira kecses. Te azt mondod ha én nem lennék melletted, akkor te nem tudnád hogyan kell táncolni, de ezt már nem hiszem el.
Van mikor hiszek benne, de az esetek nagy részében az eszemre hallgatok, és tudom, az igazságot. Mindent te irányítasz. A zene mindig akkor indul el mikor te akarod, és akkor hallgat el mikor te véget vetsz neki. Csinálod mert megteheted és én csinálom mert megtehetem. Nem szólunk egymásra és nem is kérdezünk, még akkor sem mikor már nyilvánvaló a hiba. Emiatt nem tudtuk még előadni a darabunkat. és emiatt nem kezdhetünk újabb színjátékba, ennek véget kell vetni! Örökre...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése