2011. szeptember 26., hétfő

A jövő ijesztő, de nem mehetsz vissza csak azért a múltba, mert azt már ismered.

...Hihetetlenül ápolt arc. Az ápolt nők mintapéldánya áll előttem.
Nem mintha ez önmagában érdem lenne. Az iskolában az ilyen osztálytársunkat  "orvos lányának" neveztük, bármi is volt az apja foglalkozása. Nem tudom, hogyan csinálják, de mindig ők a legtiptopabbak. Van az egészben valami mesterkélt. Minden porcikájukra gondot fordítanak.
Ezek a nők nem tudják, hogy minél alaposabban ápolják a testüket, annál jobban belemerevednek a szépségükbe. Tartásuk, mozgásuk erőltetett, és persze nincsen szexepiljük, hiszen félnek, hogy szétzilálják gondos fáradozásuk eredményét.
Az ápolt nő arról ismerszik meg, hogy külön.külön "dolgozza meg" haját, körmét, ajkát, szemöldökét, lábát, arcát bőrét és kezét. Színez, hosszabbít, fest, borotvál, szőrtelenít, huzigál, kenekedik...
Remekművet alkot: saját magát. Tisztában van vele, mekkora munkájába került az ápoltság, és igyekszik, hogy minél tovább fenntartsa a tökéletesnek vélt állapotot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése