2011. november 14., hétfő

Se szó se beszéd, csak úgy kisétálni az ajtón. Mekkora megkönnyebbülés lenne, mindent magad mögött hagyni. Csak bezárni magad után az ajtót sose felejtsd el, máskülönben utánad jön mind az ami elől menekültél, és egészen addig ott fog ülni a nyakadon, amíg le nem vágod a fejed. Ekkor lehetőséget adsz neki hogy a szívedbe másszon, kénytelen leszel kitépni azt. Nem fáj! hihetetlen, de már annyira tönkre van téve, annyira meggyötört, és elrohadt, hogy már azt sem tudom milyen volt fénykorában. Biztosan szép lehetett, ha ennyi áldozatot hozunk érte, még mindig. Egy csepp, majd egy egész folyó árad. Miattad. Átszakad a gát, és többen is megfulladnak. Miattad. Egyszer valaki azt mondta nekem hogy csodál engem amiért még élek, de tévedett...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése