Két ember van jelenleg az életemben, akik mint két tojás ugyanolyanok. Nem ismerik egymást, sőt nem is tudnak egymás létezéséről, és az egyetlen különbség amit köztük találok, az a csekély korkülönbségük.
Hogy miért is mesélem el ezt nektek holott közötök sincs hozzá? A válasz egyszerű. A személyes és egyetlen magán pszichológusom szabit vett ki, és tegnap éjjel már a saját kopasztásom -még nem az akasztásom- végeztem már.
A tárgytól ugyan kicsit eltérve mégis a lényegre koncentrálva elmondom mit szeretek ebben a két emberben. Ha valami problémám adódik ők ott teremnek mellettem, úgy mint mikor részegen teleportálok. Kiesik minden, potyognak a könnyeim, a következő pillanatban pedig már jóízűen kacagok mellettük. Ez felírható apróbb elmeháborodásom rovására is, de meglehet, hogy csupán a döntésképtelenség, az ami felemészti tudatomat. Felfoghatatlan pedig pont ti ketten vagytok azok akikre azt mondanám "érdek" barátok.
Nem a ti hanem az én érdekem , hogy a barátaim legyetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése