Én intenzíven magamba szívtam annak a kornak minden negatív elemét, amelyben éltem.

Van egy adott hiba halmaz amiből ki kell válogatnod azt, amit meg kell oldani sürgősen, és vissza dobod azt ami még ráér. Ám amit visszadobsz azt nem elfelejteni kell, hanem később megoldani. Mert az nem megoldás, ha mindig csak húzzuk, halasztjuk a hibáink korrigálását. A helyzet tiszta szemmel nézve az, hogy nekünk nem egy kupac hibánk van, hanem már egy egész szeméttelepünk. Lehetetlen mindent kijavítani. A legjobb lenne mindet kitörölni, ám ahhoz, hogy ez működhessen fel kell ismerni amiben tényleg hibázunk. Az egész szeméttelepet át kell nézni, mi használható még, és mi mehet az égetőbe. Reméljük a legtöbb dolog már az égetőben található, mert már megoldódott, mire a szemetet átnéztük.
Vagy tán tanácstalanul bolyongunk éppen a hegyek között és mind a ketten eljátsszuk, azt mintha egy gyönyörű réten sétálgatnánk. Megfeledkezve a hegyekről, hagyni a problémákat, a hibákat közöttünk, egészen addig amíg a hegyek ránk nem omlanak...