2012. január 30., hétfő

Feladom, nem bírom. Sajnálom, köszönöm!







Bűnös vagyok. Egy utolsó szemét. Nem érdemlek meg semmit, és senkit, Úgy viselkedem mintha nem lenne se jövőm se múltam, és még a jelenemet sem élvezem közben.
De még mindig tudok mosolyogni, miközben majd megszakad a szívem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése