Fogadjátok ismét sok-sok szeretettel Anonimus barátunkat, aki megint megtisztelt minket érthetetlen fantáziájával:
Volt egy lány. Nagy esemény történt az életében előadást kell tartania, és mivel volt barátjával nagyon
jó tánc párost alkottak őt hívta meg. A kapcsolatuk jó barátként megmaradt, így arra gondolt ő hívja meg.
Titokban abban reménykedett hátha tudnának maguknak még egy esélyt adni. Így hát felhívta a fiút, és a fiú persze szintén igent mondott mint barát, bár titokban ugyan abba reménykedett mint a lány.
Kezdődtek a próbák, nagyon helyesek voltak együtt. Sokan megjegyezték, miért csak barátok, miért nem
kezdik újra.?! A pár szégyenlősen elmosolygott egymás szemébe néztek, és annyit mondtak időnk mint a tenger. A lány előadása hamarosan kezdődött a próbák egyre gyorsabbak voltak, az emberek idegesek voltak, hogy minden jó legyen. Eljött a nap. A lányt szépen kisminkelték, szeme csak úgy ragyogott, hát még a ruha ami rajta volt. Arra gondolt, hogy most este lép, és elmondja barátjának mit érez. Ugyan ebben az időben a fiú készülődött az útra és ugyan erre gondolt. A lány izgatott volt, család tagok, rokonok, vendégek, mind itt voltak. A párok is itt voltak. Csak az övé nem. Kezdett kétségbe esni, hogy a barátja nem fog eljönni, nem is szereti. Elkezdett sírni, valami rossz érzése támadt. Sminkje elkenődött, ruhája kicsit meggyürködött. Földre ült. Hirtelen telefon csörgés, ő felpattant a földről, egy idegen hang szólal meg, a lány sírva fakad és vissza ül. Többiek pár perc után tudták kihúzni belőle mi történt. A lány csak annyit mondott, még se volt
annyi időnk mint a tenger.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése