Jobb messziről szeretni egymást, mint közelről gyűlölni.

Tudjátok mit srácok, beszállok a játékba. Ha madárnak néztek akkor legyen, madár leszek, elképzelem, ahogy repülök fenn az égben a felhők között a szél áramlatok ide-oda dobálnak, én pedig egyensúlyozok gyenge szárnyaimmal, hogy le ne zuhanjak. Mindenki azt reméli, hogy majd a következő lökéstől megingok, de azt hiszem feladhatjátok. Sosem fogjátok meg élni azt a pillanatot, mikor lezuhanok és ti a szárnyaimra kötött köteleken át rángathattok majd. Igen a köteleket engedem , hogy a szárnyaimra rakjátok, de csak azért, hogy én egy erős húzással lerántsalak titeket a képzeletbeli dobogótokról. Nem kell menekülni, nem tudsz. Azt hiszed megbánthatsz, de már nem tudsz. Csak nevetek egyet azon, hogy még mindig azt hiszed, hogy az orromnál fogva vezethetsz. Sajnálom, de ennek már vége, találj ki mást...