Az optimista azt hirdeti, hogy a lehetséges világok legjobbikában élünk; a pesszimista tart attól, hogy ez tényleg így van.

Rohantam, mert késésben voltam. Rohantam, mert üldöztek. Rohantam, az élet elől. A lábaim maguktól vittek előre, hogy hova arra kíváncsi voltam ezért mentem utánunk. Lefutottam a mozgólépcsőn be a peronra, és ahogy befordultam a sarkon ott állt ő, pontosan szemben velem.

Rám mosolygott édes mosolyával, a szemeivel a lelkemig hatolt, majd vissza fordult a barátaihoz és úgy tett mintha nem is történt volna semmi...

Én pedig megdermedtem a lábaim lefagytak, a szívem kihagyott egy ütemet, aztán hátat fordítottam és bámultam a semmibe mintha nem is történt volna semmi....