Felszálltam a metróra késő délután volt egy fárasztó stresszes nap majdnem vége. Bambultam magam elé, nézegettem az emberek arcait, próbáltam mindenkinek személyiséget adni.
Velem szemben ült egy férfi, koszos munkásruhában és lábán bakancs. Semmivel sem volt különb mint a többi ember. Telefonált éppen valakivel közben én megcsodáltam a karját. Izmos férfias nagy kar volt, az ujjai hosszúak és vastagok. A fantáziám elkalandozott. Nézte a testét, vékony, de kidolgozott, az arcát pár napos borosta fedte. A szemei, ó azok a szemek, gyönyörű égszínkék tekintet.
Lerakta a telefonját és rám nézett. A tekintetünk találkozott és én pár másodperc után elkaptam. Az volt az érzésem, hogy tudja mi jár a fejemben. Képzeletben már egy ágyon feküdt Ádám kosztümben és én ott feküdtem fölötte. Próbáltam türtőztetni magam, de lopva mindig rá pillantottam. A következő megállónál fel állt és oda sétált az ajtó elé, mellém. Mikor felnéztem rá a szemünk találkozott. Az ajtók kinyíltak, ő rám kacsintott elmosolyodott és elsétált. Úgy, hogy többé valószínűleg nem látjuk egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése