Bőrkanapén ültem az egyik lábam a mellemig felhúzva a másik kinyújtva keresztben és olvastam a mázsás könyvemet, ami sosem fog elfogyni [remélhetőleg]. Lenge kis toppomat és bugyimat az ő hatalmas pulcsija takarta el, melyben még mindig ott volt az ő illata. Az ajtó kinyílt és ő belépett. Mosolyától elolvadtam, oda sétált hozzám lehajolt a kanapéhoz és átkarolt. Kezeimet a nyaka köré kulcsoltam, ő pedig megfogott és felemelt. A karjában cipelve vitt át a másik szobába. Végig fektetett az ágyon és azt mondta, a pillanat a miénk marad mindig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése