Az a bizonyos doboz ami mindig ott lapul a szekrény tetején eldugva. Várva, hogy végre eljöjjön az az idő amikor végleg lezárják. Nem hánytorgatják többé a múltat. Nem kerül bele több szemét. De a legjobban azt a pillanatot várja mikor már végre megszáradhat a sós könnyektől. Úgy látszik ez az idő sosem fog eljönni. A doboz tartalma növekszik, és sajnos sosem ürül ki.Ha a doboz beszélni tudna... Fájdalmas monológja elől a fülét mindenki bezárná. A doboz olyan dolgokról tud és hordoz magában amit mindenki ismer és mélyen elrejt.
Én a saját dobozom mondhatni igen rendszertelenül vezetem. Ugyanis a dobozom tele van szép dolgokkal, azokkal az apró csecse-becsékkel amikre már senki nem emlékszik. Poros, megfakult, széttépett ruhadarabokkal. Használhatatlan, fényt kapott képekkel. A dobozba zárok mindent ami jó és szép. Hogy hol vannak a rossz dolgok? Mind a fejemben mint egy olyan rémálom ami sosem ér véget. Forog a fejemben minden rossz emlék, mint egy megállíthatatlan horror film.
Tudom hogy el fog jönni majd egyszer az a perc mikor kinyitjuk együtt a dobozt, és a tartalmából egy bekereteztetett kollázst csinálunk, amit büszkén viselünk, és nézünk minden nap a szobánk falán. EGYÜTT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése