Sötét utcák rengetegét járom. Kiégett utcai lámák mindenhol. A korom sötét éjszakában csak a hold világit.Átsétálok az alagút alatt, körülöttem üres telkek. A fák között embereket látok, megbújva a fa mögött, állnak és figyelnek. Csak képzelem. Mint ahogy az sem lehet valóság, hogy az egyik fáról egy felakasztott ember lóg le barna ballon kabátban. És leng a kötélen, ahogy a nyári szellő meg-meg fújja. Illúziók. Sétálok tovább, de azért hátra lesek. Egy ember áll távol az út közepén. Fekete nadrág, fekete póló, lógatja kezeit és mosolyog. Bolond vigyor ül az arcán. Délibáb. Nem hagy nyugodni, és újra hátra nézek. Sehol senki. Csak egy üres sötét utca. Visszafordulok és neki ütközöm valaminek. Vagy inkább valakinek. A férfi áll előttem, és vigyorog. Hallucináció. Megfogja a karom, én behunyom a szemem , ha nem nézek vele szembe, biztosan eltűnik. Mire kinyitom. . . . Lehetetlen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése