Hogyan kelhetnék versenyre egy kísértettel, én aki olyan keveset tudok a szerelemről, de semmi jót?

Mindig ugyanaz, én tűrjek el mindent, én éljek túl mindent, és tartsak ki mindenki mellet, ám amint én hibázok, mindenki hátat fordít nekem, de előtte a szemembe köp. Mert én ezt érdemlem, mert nem számít ti mit tettetek, csak az amit én teszek. Mert csak ez alapján lehet megítélni engem. Igaz, milyen igaz. Mindenkit a tettei alapján ítélünk meg. Akkor hozom az ásót, egy pár sír rendel...

Oh nyár. Oh te csodás élet. Miért nem lehetsz olyan, mint egy fekete-fehér film? Ott a nők kifinomult kisasszonyok, akiknek kezéért férfiak, nem fiúk (!), esdekelnek, harcolnak, amíg meg nem hódítják a kiválasztott hölgy szívét. Hogy mi most mit kapunk? Csalfa fiúkat, férfinek nevezett patkányokat, gondolkodni képtelen srácokat.
Aki legény a talpán... azok mi vagyunk!