Ki fogadna rám?
Ma már az idegtépés, a sírás, és a menekülés határait súroltam. Fogadjunk, hogy mikor telik be a pohár. De úgy teljesen, nem úgy mint eddig, hanem most már úgy igazán érik itt valami a tarsolyomban, csak győzzétek kivárni. Akkor lesz ám a hiszti!
Ha eddig szerelemes voltam, akkor most éppen szerelmi csalódásom van. De mivel már évek óta az van, így már fel sem tűnik...
... És akkor jön a reménysugár, bedobja magát a napomba, és már nem is emlékszem min is zsörtölődtem eddig, hisz itt van nekem ő. Reméljük tovább mint péntek éjszaka...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése