Agymenések késő estére...

Depresszió? Bizalom hiány? Félelem attól, hogy túl boldog vagyok? Félelem attól, hogy elveszítem azt akit legjobban szeretek? Viselkedésem megmagyarázhatatlan, minden ember kiélvezné a pillanatot, ennek ellenére én csak búslakodom a múlton és a jövőn. Bosszantó, hogy azt az embert bántom meg most a legjobban, aki talán a legkevésbé érdemli meg. De hát ez badarság, hisz pont azon húzom fel magam már két napja ahogyan viselkedik, akkor meg miért nem mondom el neki, hogy mi a baj? Mert változtatna rajta... Igen, éppen az a baj, hogy meg akar nekem felelni, én pedig nem akarom, hogy miattam változzon meg. Hisz én így szeretem ahogyan most van. Akkor meg most miért zavar az, hogy olyan mint eddig volt? Eltűnt a híres rózsaszín köd? Észrevettem azt amit eddig mindenki mondott? Lehetetlen...

Igazából sajnálom amit ma tettem, hülye vagyok... És igazából van valami ami zavar, de mondom valószínűleg ez csak az én hülyeségem és nem kellett volna így viselkednem hanem ott helyben egyből tisztáznom kellett volna veled a dolgot ehelyett én csak duzzogok magamban órák óta. De kezd megjönni az eszem és rájöttem hogy egy idióta vagyok. Történetesen a dolog ami zavar az eléggé egyszerű, nem akarom hogy megváltozz drágám, sőt(!) pont az hogy nem akarom hogy megbántsd ezt a személyt, mert tudom hogy ő szeret téged.

Nos igen az Egéről van szó, vagy az Ináról, vagy mind a kettőről egyszerre, nem tudom már eldönteni...
A zavaró szituáció a dologban ma annyi volt, hogy nem igazán tudtam rendesen feldolgozni az eseményeket.

[...] 

Tényleg szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésem miatt, mert nem érdemled meg, és mert tudom,  hogy megbeszéltük ha valami zavar van a légkörben akkor azt elmondjuk a másiknak, és én nem ezt tettem, és egy borzalmas ember vagyok emiatt... De féltem neked elmondani ezt. Mert ha te nem is de én tudom mi a valóság, mint már mondtam neked egyszer én mindent előbb látok a "facebookon" mint te. Nos ez az életben is így van. Én mindent előbb tudok mint te. Még ha ezt nem is hiszed el most, sajnos ez így van és most nem érted, hogy én tulajdonképpen mire is gondolok, de tudom, hogy az Ege kútba ugrana érted, míg te haboznál, hogy utána ugorj-e...

Viszont te Ináért kútba ugranál, sőt a "csillagokat is lehoznád neki az égről, ha azt kérné" (!) Csak azt nem látod be amit az Ege sem lát be nálad, hogy mint ahogyan te is haboznál Ege után ugrani, valószínűleg Ina is habozna utánad ugrani a kútba. Ebben a helyzetben a legszörnyűbb csak az, hogy mire eldöntitek, hogy utánuk mentek-e addigra késő lesz...  Semmibe veszed Ege érzelmeit és a kutyádként ugráltatod, úgy ahogy Ina is teszi veled.

Szép kis kalamajkába keveredtem már megint, igaz?

ui: Sajnálom, ha most ezzel más emberek érzelmeit is megbántottam, én így gondolom, ha nektek is vannak gondolataitok, tessék csak tessék! Osszátok meg velem is.