A múlt és a jelen kavarog bennem. Csatáznak minden éjjel, olyan álmokban amelyeknek nem tudom megfejteni az értelmét. Mindig jól kezdődik minden, a jelenben vagyok és boldog vagyok, aztán egyszer csak megjelenik a múlt. Jön ő a nagy sötét felhővel, és kiderül, hogy nem vagyok boldog a jelenben. Alattomosan surran be a múltam a jelenem becsukott ajtaján. És ha már áttört a vaskapúkon akkor már rádöbbent engem arra, hogy igazából nekem ez nem jó. Hogy én nem is vagyok boldog a jelenemben, mert nézz ide, itt vagyok én a múlt, és nézd most hogy megjelentem a baljós árnyaimmal, mennyivel jobban érzed magad.
Talán mindez azért van, mert mostanában csak a jövővel foglalkozom? Talán ha ez tényleg így lenne, akkor az írásaim nem válnának valóra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése