Olyan rég volt már ilyen, hogy magam sem emlékszem, hogyan kell tisztességesen viselkedni egy kapcsolatban. Előre közöltem, hogy nekem ez nem biztos, hogy menni fog, hogy ez nem az én közegem lesz. Ahhoz, hogy ez müködhessen lefektettünk pár alapszbályt, melyek betartását életemben először komolyan vettem... Monogám maradtam és hűséges ahhoz akivel voltam.
De mégsem tudtam teljes egészében átadni magam ennek a státusznak. Túl sokszor utaltam magamra harmadik személynek úgy mintha szingli lennék. Túl sokszor felejtettem el, hogy barátom van. Túl sokszor keltem fel úgy reggel, hogy nem ő volt az első gondolatom, és feküdtem le este, hogy nem rá gondoltam elalvás előtt. Az elején izgalommal töltött el, hogy állandóan ír, és érdekli hol vagyok és mit csinálok, mert ez az újdonság varázsa volt, azt gondoltam egy kapcsolat alapja biztosan az, hogy megosztjuk minden pillanatunk a másikkal. De gyorsan rá kellett jönnöm, hogy sajnos nekem nem megy az időzített állandó üzenet váltás "elindultam- ideértem- megyek haza- beugrom a boltba" ám hál a technikának ő erre is talált megoldást, és ezt a hibát is elfogadta és megértette. Izgalmas volt az elején, hogy állandóan jelen van az életemben, minden nap felhív és ír többször is. Aztán arra lettem figyelmes, hogy már direkt bennhagyom a táskában a telefonomat, mert nem olyan fontos ha valaki keres, majd megvár. Úgyis megvár... Talán ez is volt a baj, hogy túl nagy biztonság érzetet adott, amivel én nem tudtam mit kezdeni... Hihetetlen módon mindent megtett értem, minden lány erre vágyik egy odaadó megértő gondoskodó férfire... Mindenki, csak én nem? Rengeteg jó élményünk van erről a kevés időről amit együtt voltunk kapcsolatban! Hihetetlen leírni ezt a szót, és a legroszabb benne, hogy mikor leírom nem érzem a súlyát. Tudom mit kell jelentenie, de számomra ez egy teljesen más fogalom mint másoknak. Torz valóságképem lett az évek alatt.
Meddig volt jó és hol romlott el?
Az elején.
Akkor romlott el mikor én azt hittem, hogy ebből több is lehet mint egy kis flört... Bánom, hogy akkor ki akartam próbálni ezt a kapcsolati státuszt. Csak MIATTAD bánom, mert nem érdemelted meg ezt a tiszta próbát. Öszintén szólva eléggé önző indokaim voltak rá már az első helyen is amiért én belementem. Túl régen történt ilyen az életemben, hogy valaki definiálta azonnal a köztünk lévő dolgot, és komolyan gondolta azt. Túl régóta meg se engedhettem, hogy egy ilyen érzelmi kitettségbe belemenjek, hiszen folyamatosan változott az életem, nem voltam sehol stabil pont, így mégis hogyan adhatnál valakinek egy állandó státuszt. Vajon tényleg teljesen benne voltam ebben a kapcsolatban?
Akkor romlott el, mikor az első pár hét "ismerkedés" alatt már láttam az intő jeleket mégis inkább arra koncentráltam mennyi jó dolog van benned. Vagy erről szól egy kapcsolat?
Akkor romlott el mikor azt hittem a korkülönbség nem okoz majd problémát... És nem is okozott volna, csak... Én túlságosan anyáskodó és irányító jellem vagyok, te pedig könnyedén feladod önmagad azért, hogy másoknak megfelelhess. Vagy legalábbis nekem. Vagy erről szól egy kapcsolat, hogy azonosultok kicsit a másikkal? Vajon én azonosultam?
Önös indokok állnak azzal szemben, hogy te milyen tiszta lélek vagy...
2020. november 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése