Még mindig egy életben élsz ami nem a tiéd.

képzelj el egy lányt. szeret élni és bár a világ amelyben most van nem túl kielégítő mégis boldoggá teszik őt a barátai. mosolyog de csak hogy ne sírjon. meggyötört mert a szívét oda adta valakinek aki bár meg ígérte hogy úgy fog rá vigyázni mintha a sajátja lenne. de róla kiderült hogy a saját szívét is a porba temette... barátságos és nyitott az új kapcsolatokra. de ezek a kapcsolatok már nem teljesek mert a lány a szívét megtartja saját magának. most még is van egy de csakis EGY ember kire ismét mindenét rábízná. hagyná hogy játszadozzon az életével. félne a csalódástól. de ez enyhül mindig mikor meglátja élete értelmét. a szeme felcsillan elmosolyodik és kis pír jelenik meg orcáján... ez lennék én.

képzelj el egy fiút. az élete göröngyös volt de sosem adta fel a reményt. félénk a tapasztalaitól de mégis mindig kimondja mire gondol. a tettiben fel lelhető a félénkségének foszlányai de ő az aki igazán tudja mit akar és emiatt szól is. kora ismeretlen mégis biztos vagyok benne hogy minden évben egyre öregebb lesz. de megmarad benne gyermeteg énje. szívét mindig kitárja. és tiszteli embertársait néha még akkor is ha azok nem érdemlik meg. ragaszkodó típus ha valakit már a sajátjának érez azt nem ereszti el egy könnyen. az életében ő is rengeteget csalódott de mivel erősebb a lélek jelensége mint nekem így őt nem törte meg annyira ez a csekélyke dolog. számára több ember is létezik akiket szeret de én úgy vélem ez csak amiatt van mert még nem találta meg az igazit. azt az egyet aki meg is érdemli... ez lennél te.