Azokban az álmokban fogunk élni melyeket már elfelejtettünk.

147! 

A mai mesém reggel 6.40kor kezdődik vagy egy kicsivel utána. ó amúgy tisztázzuk már most hogy csütörtökről beszélünk... :D

felültünk vonatra szépen nyugodtan és találtunk a zsúfoltságban elszórtan 3 helyet. és itt az elszórtan annyit tett hogy ahhoz hogy én a Mónival tudjak kommunikálni 3 emberen kell át üvöltenem... és ugyanezt Móninak is vissza. tehát így beszélgettünk az egyre közeledő Őszi szilveszterről... egészen addig amíg a közöttünk ülő nő fel nem szólalt... "ha félsz akkor már nem vagy teljes ember. nem vagy egész. mert nem véletlen hogy ti ide leültetek mellém és erről beszélgettetek. mert a véletlen csak annyit tesz hogy olyan történik amit te nem véltél volna..." és így lökte nekünk a csaj egészen Kelenföldig. mi meg csak bólogattunk és helyeseltünk....

iskola 8.tól -> 14.30.ig majd moszkván ismét találkozás Mónival... :D

a villamoson beszélgettünk megint kinek milyen volt a napja. meg minden féléről. és próbáltunk halkak lenni nehogy megint valaki kioktasson minket... áll a villamos a megállóban mi beszélgetünk már egy jó ideje ott állunk. valamiért körbe néztem hogy mégis hol vagyunk. és meglepődtem hogy nekünk ott kell leszállnunk. tehát gyorsan szóltam Móninak is és kirohantunk. elsétáltunk szépen a zebráig majd miután láttuk hogy a lámpa nem működik átkeltünk rajta miközben az autók jöttek és el akartak minket ütni. nem értettük miért. ám miután át értünk vissza fordultunk és megláttuk hogy csak az az egy lámpa nem működött amit mi néztünk amúgy az összes többi szépen pirosan világított.. :D besétáltunk állat orvoshoz egyből megszólított minket egy szöszi csajszi hogy mit szeretnénk? félénken mondtuk neki hogy csak egy kérdést szeretnénk feltenni de még ráér. mert a nő éppen egy kutyának a szőrét vágta.. aztán végül addig erősködött míg elmeséltük neki a tehén elméletünket. mire ő fa arccal rávágta. hogy hát az állatorvos az előbb ment ki... de itt bent megvárhatjátok... hát igen ez a mi formánk.. :D

elsétáltunk szépen az állatorvostól vissza szálltunk villamosra hogy akkor megyünk oktogonra megnézni egy kocsmát. nem nem azért mert bánatosak voltunk hogy nem tudtuk meg a választ. hanem azért hogy megnézzük azt a helyet. a villamos vitt minket egy megállót. majd utána kijelentette hogy visszafordul. mert a Margit hídon nem hajlandó átkelni.. Móni egyből kiszúrta a pótlóbuszt. és fel is szálltunk rá. majd azon aggódott hogy rossz fele visz minket. átgurultunk Pestre és a busz megállt jászain majd bemondta a sofőr hogy a következő megállóban át lehet szállni a villamosra. mi ezt úgy vettük hogy akkor az a vég állomás. és pontosan úgy is nézett ki mert mindenki leszállt kivéve 5-6 embert akik po9ntosan úgy néztek ki mintha a sok csomagú nénitől nem tudnának leszállni. így fel ajánlottam segítségem a néninek. mire a néni közölte velem hogy hát ez még nem a vég állomás. én meg elkezdtem vele vitázni már pedig igenis az. de a sofőr hangos bemondóba bemondta válaszképpen hogy a néninek igaza van... így vissza ültünk a helyünkre és a Móni felém fordult hogy "nici. ez mindent hallott."természetesen ezt is meghallotta a vezető és válaszolt hogy "igen. mert még jó a fülem." ezek után egy megállót még égtünk a buszon. úgy hogy Móni már nem tudott hová lebújni... :D

nyugatitól újabb villamos és megint egy megálló oktogontól pedig egy körbe.körbe séta hogy megtaláljuk azt a kocsmát ahol Móni már volt de arra se emlékszik hogy hogyan jutott oda illetve hogy onnan haza... nekem pedig csak messziről mutatták... tehát bolyongtunk egy kicsit. de végül is hatékonyan de eredménytelenül megtaláltuk a helyet amely jó volt csak későn fedeztük fel... majd ismét körkörösen visszasétáltunk a villamoshoz miközben a metró amivel alapból mennünk kellett volna közelebb volt.. de semmi baj... legalább sétáltunk egy kicsit... déliben futottunk a vonathoz amivel végül nem mentünk el. mert nekünk annyi időnk volt hogy fel tudtunk menni még momba is sapkát nézni...

[azt hiszem csak ennyi... de tuti kihagytam valamit amit majd Móni morgós kommentben fog jelezni számomra...]