Agymenések késő estére...

Depresszió? Bizalom hiány? Félelem attól, hogy túl boldog vagyok? Félelem attól, hogy elveszítem azt akit legjobban szeretek? Viselkedésem megmagyarázhatatlan, minden ember kiélvezné a pillanatot, ennek ellenére én csak búslakodom a múlton és a jövőn. Bosszantó, hogy azt az embert bántom meg most a legjobban, aki talán a legkevésbé érdemli meg. De hát ez badarság, hisz pont azon húzom fel magam már két napja ahogyan viselkedik, akkor meg miért nem mondom el neki, hogy mi a baj? Mert változtatna rajta... Igen, éppen az a baj, hogy meg akar nekem felelni, én pedig nem akarom, hogy miattam változzon meg. Hisz én így szeretem ahogyan most van. Akkor meg most miért zavar az, hogy olyan mint eddig volt? Eltűnt a híres rózsaszín köd? Észrevettem azt amit eddig mindenki mondott? Lehetetlen...

Igazából sajnálom amit ma tettem, hülye vagyok... És igazából van valami ami zavar, de mondom valószínűleg ez csak az én hülyeségem és nem kellett volna így viselkednem hanem ott helyben egyből tisztáznom kellett volna veled a dolgot ehelyett én csak duzzogok magamban órák óta. De kezd megjönni az eszem és rájöttem hogy egy idióta vagyok. Történetesen a dolog ami zavar az eléggé egyszerű, nem akarom hogy megváltozz drágám, sőt(!) pont az hogy nem akarom hogy megbántsd ezt a személyt, mert tudom hogy ő szeret téged.

Nos igen az Egéről van szó, vagy az Ináról, vagy mind a kettőről egyszerre, nem tudom már eldönteni...
A zavaró szituáció a dologban ma annyi volt, hogy nem igazán tudtam rendesen feldolgozni az eseményeket.

[...] 

Tényleg szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésem miatt, mert nem érdemled meg, és mert tudom,  hogy megbeszéltük ha valami zavar van a légkörben akkor azt elmondjuk a másiknak, és én nem ezt tettem, és egy borzalmas ember vagyok emiatt... De féltem neked elmondani ezt. Mert ha te nem is de én tudom mi a valóság, mint már mondtam neked egyszer én mindent előbb látok a "facebookon" mint te. Nos ez az életben is így van. Én mindent előbb tudok mint te. Még ha ezt nem is hiszed el most, sajnos ez így van és most nem érted, hogy én tulajdonképpen mire is gondolok, de tudom, hogy az Ege kútba ugrana érted, míg te haboznál, hogy utána ugorj-e...

Viszont te Ináért kútba ugranál, sőt a "csillagokat is lehoznád neki az égről, ha azt kérné" (!) Csak azt nem látod be amit az Ege sem lát be nálad, hogy mint ahogyan te is haboznál Ege után ugrani, valószínűleg Ina is habozna utánad ugrani a kútba. Ebben a helyzetben a legszörnyűbb csak az, hogy mire eldöntitek, hogy utánuk mentek-e addigra késő lesz...  Semmibe veszed Ege érzelmeit és a kutyádként ugráltatod, úgy ahogy Ina is teszi veled.

Szép kis kalamajkába keveredtem már megint, igaz?

ui: Sajnálom, ha most ezzel más emberek érzelmeit is megbántottam, én így gondolom, ha nektek is vannak gondolataitok, tessék csak tessék! Osszátok meg velem is. 

Vágyakozunk arra, amivel nem rendelkezünk, és bánkódunk amiatt, amit elveszítettünk.

"-Ó.. képzeld, kedden este Latt felhívott, hogy épp az Nabban ülnek, nincs-e kedvem lemenni hozzájuk pár sörre? 

-És mentél?"

Este a pasid elmegy sörözni a haverjaival egy közeli kocsmába, sajnos a haverjai közül az egyik rosszul lesz, mert túl sokat ivott, és mind a ketten messze laknak nem tudnak haza jutni, ezért felmennek a pasidhoz aludni...

Mit szólsz hozzá?

Tegyük fel, hogy a két haver nő nemű, és a pasid egy kis szobában lakik egyedül, ahol is ezen a bizonyos estén a két lánnyal alszik együtt, akik mind a ketten részegek, és valószínűleg a pasid sem túl józan, hisz egy kocsmából jöttek mind a hárman...

Mit szólsz hozzá?

Csak egészítsük ki egy kicsit még a történetet, a két lány közül az egyik aki rosszul van régen a pasid lelki-társa volt és anno 1989-ben még smároltak is egymással (persze te közben is a barátnő szerepet töltötted be már akkor is, de most nem ezen van a hangsúly)...

Mit szólsz hozzá?

Kis plusz információ még a döntéshez, a másik lány, akit szintén kicsit régebb óta ismer a pasid, elviszi magával haza a pólóját az eset után, amit pár nap múlva szintén egy esti buli után akar vissza adni neki. Ha ez nem lenne elég ez után az este után napi szinten beszélgetnek egymással a lány és a pasid. Az egyik ilyen rutin beszélgetésben a pasid éppen azt ecseteli hogy indul veled szakítani... De mégsem teszi meg....

Most mit szólsz hozzá?

"-Igen, de nem volt semmi izgi, csak beszélgettünk meg söröztünk az egyik csaj, Isr, tök jó fej, vele beszélgettem egész este, nagyon alacsony, és duci kicsit..."

"Ez kakaó vagy szar?" *

Hogyan készül a krízis torta:

• Kell hozzá egy vállalkozó szellemű egyén, aki ki sem lát a teendői közül, hisztis, és fáradt. 
• Legyen hozzá még egy kukta, aki mikor kéne a segítsége nincs sehol, ha te nem vagy ott akkor mindent egy perc alatt elront, és a segítség számára azt jelenti, hogy fatális tévedéseket mond neked, amiket te buzgón követsz. 
• És egyéb apróságok amikből el fog készülni a remekmű...

Mint minden más süti ez is ugyan úgy kezdődik. A tojásokat héjastul dolgozzuk fel, ettől lesz ropogós a tészta. Viccet félre téve, de minden mást egy tálban apróra, folyósra, mégis annyira ragadósra keverni, hogy még a kanál se jöjjön ki belőle, majd egyszerre beönteni az egészet a torta sütő formába. Ja a legfontosabbat elfelejtetem, a torta tésztájának az elkészítése közben a receptet csak 3 méter távolságból szabad nézni. Fontosabb hozzávalók kihagyásával lesz teljes a süteményünk, például a 14et messziről simán 7nek nézed. Persze a kukta egy szót sem szól, a recepttel a kezében méreget téged, miközben te a 14 kanál liszt helyett csak 7et mérsz ki. Innentől kezdve a sütőre hagyod a dolgokat, és mikor fél óra múlva kiveszed a szénné égett piskótát, akkor is majd azt fogod mondani hogy "a k***a sütő, megint elrontotta" !! Időd már nincs újra kezdeni ezért csak folytatod, a recept természetesen már messze jár, így hagyatkozol a képre a fejedben, hogy hogyan is kéne kinéznie a tortának. A piskótát három felé szakítod, nem vágod mert vágni lehetetlen dolog. Kés, az nem létezik, de van kanál készítesz két tökéletes puding szerű szószt, és felépíted a tortát. Szentségelsz még fél órát, amíg az összes amit bele kentél a tortába kifolyik mellé. Ekkor kell berakni a fagyasztóba az egészet, hátha az segít. Fél óra múlva kiveszed és úgy néz ki a tortád minden folyása el állt, hát készítesz hozzá olvasztott csokis bevonót. Megpróbálod szépen rákeni ahogy a tv-ben láttad, persze ez esélytelen ezért azt javaslom csak fogd a fazekat és öntsd rá az egészet a tortára. Majd helyezd vissza a fagyasztóba, és menj készülődni az estére. Szervezd meg, hogy a torta evésekor a fényeket kapcsolják le és csak félhomály legyen, és hogy a a szülinapos szemét egy kendő takarja el. Vagy csak itasd le addigra, már annyira, hogy ne vegye észre, hogy a tortája úgy néz ki mint a Pizzai ferde torony....

* [ A kuktád a végén miután a torta felénél inkább eltűnt valahova, 3 órával később előhozza a ruhádat amiben sütöttél és rajta van a torta összes hozzávalója, a csoki szószra rámutatva felteszi az "Oidipuszi kérdést" ez kakaó vagy szar? Én meg már inkább nem is válaszolok... ]

Az egész élet csak játék, azoknak, akik játsszák. Akik nem, azoknak dráma.

Szalagavató Edócska módra!

Talán már megszoktátok talán még nem, ha nem akkor most ismét lehetőséget adok rá, hogy hozzá szokjatok a meséim össze vissza esemény rendszeréhez.
Azért itt megpróbálom majd rendszerezni a történéseket, mondjuk kezdem az elején a metrónál. Mentünk Örsre és az unalom nagy úr, ezért szó-láncoztunk. Az a 20 perc arra volt képes, hogy kirakjunk egy értelmes és vicces mondatot mely valahogy így hangzott: "Iszok kávét tejjel langyosan, Norvégiában nem, mert titkárnőt tilos seprűn nemzeni." Szerintem igazán jól elszórakoztattuk magunkat, és ezt a buszon is Mátyásföld fele folytattuk. A színházban ahol a szalagavató volt, viszonylag jól viselkedtünk az elején, még csak a hátunk mögött ülő emberek szóltak ránk, kicsit később már elölről és oldalról is lehetett hallani, hogy mennyire utálnak minket. Igazuk is volt a Móni és a Katica egyfolytában röhögtek és megbeszéltek minden apró részletet néha én is közbe szóltam, Ricsi és én pedig egyfolytában fészkelődtünk, hol elfeküdtünk a székben, hol előre dőlve néztük a színpadot. A tetőpont azt hiszem az osztálytáncok körül ért el minket, mikor már annyira nem bírtuk tartoztatni magunkat, hogy sikítoztunk minden adandó alkalommal, és fenn hangon nevettünk ha valami nagyon gáz volt. Ami elég gyakran előfordult.
Előítéletek nélkül mondom, hogy az Edóék keringője volt mind közül a leggyönyörűbb, leglátványosabb, legérdekesebb.  Becsúszott egy pici baki, és mi nagyon örültünk neki, hogy újra nézhetjük. A családi táncoknál elkaptuk Edót megölelgettük pár fénykép erejére és felszaladtunk vele táncolni a színpadra. Eszméletlenül mesésen nézett ki abban a fehér ruhában, csak úgy ragadt rá a szemem mindig.
A szalagavató után vissza mentünk Örsre és beültünk egy KFC-be, ugyanis az éhség engem már nagyon kínzott, ezt mindenki meg tudja mondani aki akkor, ott volt velünk...   Vissza felé is tőlünk zengett az egész metró, nem is értem, miért nem tudunk csendben maradni soha. Persze a vonaton se hagytuk pihenni a munkából késő este hazatérő fáradt embereket. Most így belegondolva ez tényleg nagyon rossz dolog, mert én is utálom azt mikor megyek haza, hogy valakik ott visítanak mellettem.

After party gyanánt a Spatiba mentünk, és azt hiszem elmondhatom, hogy jól oda tettük magunkat. Az, hogy én Katicával végig táncoltam az ott létünket, bejárva ezzel az egész táncteret egy újfajta mondja volt annak, hogy mi bulizunk. Mondhatni megállás nélkül táncoltunk, persze néha leültünk pihenni, de erre kifejlesztettük az ülve táncolás technikáját. Végül 3 órakor már kényszert éreztünk arra, hogy haza induljunk, ezt a kényszert persze a lábunk táplálta az agyunk irányába, ugyanis már annyira fájt, hogy azon tanakodtunk melyik padon pihenjünk meg útközben. Már felfele sétáltunk a dombon, mikor jött egy autó mellettünk nagyon lassan. Oda szóltam Katicának viccesen az autóra mutatva: "Igen most lassítasz és megállsz mellettünk" Erre az autós mintha hallotta volna indexelt az irányunkba és megállt előttünk a járda szélén. Erre én ismét szóltam Katicához: "És most megvárod amíg oda érünk az autódhoz lehúzod az ablakod és megkérdezed tőlünk elvigyél-e minket?!" Erre az autós kinyitotta az ajtaját kiszállt a kocsiból és elkezdett felénk sétálni közben mondva a tökéletes monológját. "Sziasztok lányok, gyönyörűen táncoltatok a Spatiban, merre mentek? elvigyelek titeket?, sokszor jártok le oda bulizni?" Persze mi nem mentünk el a csávóval, pedig egészen normálisnak tűnt, de így is épségben haza értem, bár az a kutya a sarkon majdnem meggátolta a tökéletes tervet...

[made by. 2012]

Egyelten csepp méreg a pohár vízben néha elég.

Úgy hiszem kötelességem írni végre, és mivel a tollam végéből nem akaródzik semmi, ma sem kijönni ezért csak mesélek. A meséim alapanyaga az életem lesz, az intervallum a téli szünet, az események pedig csőstül jönnek.
Kezdődjön a hetet hét országon túl Érdtől nem messze, kis dombocskákon át, sötét utcácskákkal vegyítve sok részeg ember, egy házban. Szűkös baráti körömmel, privát kanapé sarkot nyitva ücsörögtünk és beszélgettünk miközben mindenki nógatott, hogy ez nem a helyes viselkedés ebben a pozícióban. Mi bele mentünk a játékba, és jól is éreztük magunkat, felidéztük a szép, és a kevésbé szép emlékeket is. Az este fergetegesre sikeredett.
Amikor eltelt a nagy zabálások időszaka, a szeretet ünnepe, akkor össze ültünk négyesben és gurítottunk párat. Nem sört, mint a nagyok, hanem golyókat a lyukakba. Igen, dákók is voltak a játékunkban. Megleptük egymást kis és nagy ajándékokkal, csupa öröm és móka volt minden.
Bele lendültünk kalandozásainkba a kis csipet csapattal, bár én a kalandozásokat olykor-olykor csak megfigyelőként néztem mégis élveztem. Sorban álltunk a hidegben, de a tömeg melegített nem volt baj. A pályán körbe-körbe keringtünk 4 órán át, néha azért kis levegő szünetet tartva. Japánul beszéltünk, az angollal. Ja nem! Angolul beszéltünk, a japánnal...
Szilveszter éjjelén 2 tequila, egy kimondhatatlan likőr és egy pohár kóla után már spanyolul is tudtam nem hogy angolul, és az asszociációim mindig 3 dologra terelődtek. Konfettieső, és nagy durranások kíséretében, csókkal zártam, és csókkal kezdtem az új évet. Szerencsére ugyanattól az embertől származott mind a kettő. Lovacskázással buliba tévedtünk, az utca kellős közepén, és még táncoltunk is. Isteni volt minden! ;)

Az optimista azért várja az éjfélt, hogy az új év elkezdődjön, a pesszimista pedig azért, hogy megbizonyosodjon róla, az óév elmúlt.

A soron következő videó, ugyanúgy mint tavaly is, idén is levetítem nektek, hogy mi is történt idén. És jövőre koncentrálni fogok arra, hogy több kép készüljön... :)
Boldog Új évet! és az este gondoljatok arra is, hogy nem jó a másnaposan kezdeni egy évet...

Forogni körbe nem tud, nem akar, hát Örökké társtalan, boldogtalan!

Nem emlékszem pontosan, hogy is volt a viccünk amit az este kitaláltunk, de a lényege egyetlen szó volt.

 FÁZTUNK!

Nem szeretném elmesélni az egész esténket, bizonyos okok miatt, például nem tudom mitől van mindenhol izomlázam. Borzasztóérzés, éreztétek már? Az izomláz úgy hiszem attól van mert nagyon sokat nevettem, de tényleg nagyon sokat. Szerintem abba se hagytam egyszer sem a két óra alatt...  De ha ti azt tudnátok milyen vicces volt az a három lány, és hát ha még én tudnám milyen viccesek voltak vagy, hogy miért is voltak annyira viccesek. Olyan jó lenne.
Ültünk egy boxban és mind a négyen egy sarok felé néztünk felfele. A tv-t bámúltuk teljesen csendben, majd valaki elkezdett szinkronizálni, mivel a tvnek nem volt hangja, lévén hogy a kocsmában zene szólt. Mindig valaki más szinkronizált, és arra gyanakodtunk, hogy egy horror filmet nézünk... De igazából vígjáték volt. Időbeli ugrás, de visszafele. Mikor még a szobában ültünk és annyira röhögtünk valamin, hogy sugárban köpködtük az innivalót...  Emlékszem valaki egy banánt nyomott a kezembe, miután kijöttünk a loviból, és nem tudtam mit kezdeni vele, ezért fél óra szorongatás után megettem. Meg mikor mindenki látta, hogy ülnek az autóban, majd a valaki mégis elhitette velünk, hogy üres az autó, de mégis voltak benne.  Tudjátok mit? Majd döntsétek el magatok mi mikor volt, mert nem tudom őket sorba mesélni. Lefele mikor mentünk a busszal, ami csak úgy ott termett ahol még a buszmegállót sem ismerik, próbáltunk emberien viselkedni. Szerintem egész jól sikerült. A kocsma előtti depresszió, hogy bemenjünk vagy merre menjünk, és az össze kombinált mozgásunk. A "pasta" evés, ami olyan finom volt. A kocsmában való rendelésünk leadása, mikor háromszor is visszamentünk valamiért. Az ijesztő fickó aki kinn állt az ablak előtt és vagy 1 órán át állt ott és telefonált és nézett. A chips evések, mikor mindenki egyszerre markolt a zacskóba és csak úgy tömte a szájába az értékes étket. :)
Bár több mint egy hónapot késtem ezzel a bejegyzéssel, de mégis megéri, hogy kitegyem...

Nem lehetsz maradéktalanul őszinte valakivel, mert unalmassá válsz.

Mozidélután nyers popcorn-al, és agyfájással.

Heves gondolkodás, és összpontosítás meg két órán át valófigyelés, szenvedés, feszült nevetések után megszületett döntésünk, miszerint ez egy nagy BAROMSÁG! Na jó nem volt az, de kicsit szívatás volt, hogy annyira koncentráltunk arra, hogy megértsünk mindent, hogy elfelejtettük közben élvezni a filmet. Egy biztos, soha többé nem nézünk olyan filmet amit ők ajánlanak. Azért őszinte bevallásom alapján, volt pár olyan pillanat mikor még a popcorn rágására is megállt félúton a szánk, és a kezünkből majd kiesett a maradék...

Alább kérem drága mozidélutánban résztvevő társamat, hogy egy kommentár erejéig, fejtse ki nekem a véleményét. Már nem erről amit én most itt írtam, hanem a filmről. :)

Teljes gőzzel előre, a következményeket meg vigye az ördög.

Mióta megszülettem nem készült rólam annyi kép mint a mai nap alkalmából. 131 kockát kattintgatott le rólam Katica, és hihetetlen milyen gyönyörűek lettek. Nem az én érdemem a dolog, hanem a fotósé,  még magam is elcsodálkoztam néhányon, hogy "Basszus ki ez a jó csaj??"

Elindultam itthonról egyszerű kék kis farmeremben, és hozza egy fehér felsőben, persze a nagy batyum ott lógott a hátamon. Meg volt szabva nekem, hogy vigyem el a virágos ruhácskámat, a rózsaszín és a fekete magassarkúm, megmondta nekem hogy milyen legyen a hajam és, hogy hogyan sminkeljem ki magam, reggel 2 órán át készülődtem, és pakolgattam, de most nem ez a fontos dolog tudom. A helyszín a Szabadság-híd közepe volt. Felmásztam a zöld korlátra és Katica rám parancsolt hogy húzzam fel a szürke magassarkút ehhez a szereléshez, meg a ballon kabátom, én nem akartam és nem is mertem ellenkezni. Majd parancsolgatott, hogy a kezemmel túrjak a hajamba, a másikat a csípőmre és ez így ment fél órán át, közben mindenki bámul, mosolygott, és dudált rám. Ekkor jött el az átöltözés ideje, ügyeskedve magamra húztam a ruhácskám és alóla kibogarásztam a pólóm és a nadrágom, nem volt egy egyszerű művelet elhiheted nekem.Majd ismét felpattantam a hídra, most már kicsit elővigyázatosabban, hogy se a járó kelők se az autósok ne láthassák meg a bugyimat. :) 

A ruhácskában, és egy újabb magasabb rózsaszíneb csillogóbb magassarkúban topogtam a híd tetején, illegettem-billegettem magamat jobbra balra, hogy minél szebb képek készüljenek rólam, közben pedig Katica lent rohangált jobbról balra forgatta a fejét, a gépet, a hidat... na jó azt nem. Egy idő után azt vettem észre, hogy akik jönnek a hídon turisták mindig megálltak Katica mögött és ők is elkezdtek fényképezni engem!!! Óriási volt. Sajnálatomra a magyar embereknek nem tetszett, az amilyen voltam legalábbis nem soknak, viszont rendszerint minden külföldi megdicsért és beszélgetett is velem.  

Újabb cipő váltás, és egy bőr kabát felvétele után, már azt hittem meghalok olyan meleg van, ám Katica ekkor érzett rá a dologra, csak úgy kattogott a fényképező gép. "Ó most tökéletes a fény, maradj így, feljebb a lábad, nem az, a másik!" hangzottak folyamatosan a parancsai. Végre levehettem a kabátomat, és elindultunk a hídról lefele, mikor is újabb ötletekkel állt elő a fényképészem., hogy én dőljek oda és tartsam úgy a lábam, és most ne mozduljak. Igen ám, de az emberek közben jártak ott közöttem és a fényképező között, így valahogy mire végre készült egy kép a lábam úgy be görcsölt, hogy örültem ha járni még tudtam.

Lementünk a rakpartra, a lépcsőkhöz, arrébb rugdostunk pár boros és sörös üveget, majd Katica megint neki látott a fotózgatáshoz. Kicsi pihenő után ledobtam magamról a magassarkúm, és oda futottam a zöld sálammal a vízhez, hogy kicsit játszak, ez megtetszett Katicának és újból elkezdett kattintgatni. A sálat eldobtuk, és helyette megint én pózolgattam.

Elbuszoztunk egy megállót, fel sétáltunk a vízeséshez, és ott megint elkezdett beállítgatni engem Katica, a legjobb ötlete az volt hogy másszak be a vízbe, hát azt azért már nem csináltam meg, de mondtam ha szerez valami szexi pasit, akkor azzal bemászok szívesen... :) Miután bemásztam a csúszós vizes kövek közé, rájöttem, hogy nem a tűsarkú volt erre a célra a megfelelő választásom. Végül is megálltam valahogy, és mielőtt lejöttem át vettem a cipőmet, mivel a kövekre felmászni még csak csak sikerült, de lefele, lehetetlen művelet lett volna. 

Sikeres földet érés után leültettek a lépcsőre és különböző csavard ki magad, így jó, maradj így pozíciókban fényképezgettek. Majd egy újabb szobor megmászása után, vége volt az egésznek, gondoltam én, majd fél óra múlva pár száz méterrel és kerülettel arrébb, egy laptop előtt ülve kellett válogatnom a képek közül, hogy mennyit szeretnék feltenni most a honlapra. Persze én mindet akartam, de ez lehetetlen volt, így csak 11 darab került ki... Na majd, ha meglesz mind akkor ámulattal fogom bámulni magam!

A fájdalom egy esemény. Megtörténik veled, aztán foglalkozol vele, ahogy akkor éppen tudsz.

Tudjátok muszáj voltam majdhogynem két hetet nem írni, nem tehettem mást. Ez a suli kezdési katarzis teljesen magával ragadott, csak úgy beszippantott, és hirtelen kiköpött mikor megvettem a 183 napom első pogácsáját és vártam az extázist de az sem jött...

Azt hinné az ember, hogy az iskola megnyitásával annyi szabadidő esik az ölembe mint még soha, és mégsem. Nem szidhatom az iskolámat, de mióta nem szabad kinyilvánítanom a véleményem? Tavaly év végén igazgatóváltás történt az iskolában, meg is szavazhattuk a demokrácia szellemében kit szeretnénk, és láss csodát ő lett. Azóta se megy ki a fejemből Rózsa mama mondata: Nem biztos hogy a sok felelősségtől is ugyanolyan jó lesz mint azt ti gondoljátok. Erről még nem tudok véleményt alkotni, de a kilátásaink eléggé [...] modernek. 

De csak, hogy ha már a csapból is ez folyik legalább innen ne kelljen az iskoláról olvasnotok, emlékezzünk vissza a nyárra :

Az ciki ha így hirtelen nem jut eszembe semmi sem? De ha eseményekre nem is emlékszem, azt elmondhatom hogy szép nyarat zártam. Nem csak az egész nyár volt jó de a vége is fantasztikusra sikeredett. Ezt azért kellett ennyire kihangsúlyoznom, mert a nyár utolsó napján Csillebérci kalandpályán voltam, Mónival, Csillával, és rengeteg darázzsal együtt. 

Mindenki túl élte bár Csillával nem beszéltem azóta, és Móni is kisebb lelki sérüléseket szenvedett, de a darazsak töretlenek, olyannyira, hogy még az iskolámat is kezdik elfoglalni...

Na mostmár sokadszorra térek vissza arra hogy suliba járok, úgyhogy be is fejeztem, egy újabb két hétig. 

csók. <3

Csak még egyszer, egy éjszakára, infarktus nélkül, mégis anyázva..

Alvin és a mókusok!

Végül is megírom ha már az utolsónak mondható a Zöld pardonban. Nem, de ?Agyas kobakomnak köszönhetően oda mentünk 6 előtt és szépen beálltunk a színpad elé közvetlenül és két órán keresztül el sem mozdultunk onnan csak felváltva nehogy valaki befurakodjon a helyünkre, így végül is sikerült a legelsősorban majdnem középen állnunk. Igazából , utólag bevallva nem volt élvezetes. Folyamatosan a korlátnak voltunk nyomva, és néha levegőt se kaptunk, de kibírtuk, bár Móni a felénél ki ment én meg be... Ezt jól meg mondtam. ;)

Igazán élvezetes dolog volt izzadt félmeztelen férfi testekhez ütközni.... Azt hiszem ennyit akartam elmondani a koncertről, hogy jó volt, és hogy jövőre is akarok Zp-t! És ne aggódjatok egy idő után majd vissza rázódom a normális történet mesélésekbe, de sajnos nem igazából tudom mik azok az információk amelyeket itt meg szeretnék osztani...  Ámbár az is lehet, hogy csak azért fecsegek itten a semmiről, hogy megmutathassak egy képet a koncertről, mielőtt felakasztanátok magatokat befejezem. Csók. <3

Aki egy hazugságban hisz, el fogja utasítani az igazságot.

Nyári szilveszter 1. és 2. rész!

Július 22 péntek este 7kor ültünk a ponyvásban ittuk az esti kakaót, amely ma este tequila és sör formájában érkezett. Kicsit később kellemes enyhe bódult állapotomban kapaszkodtam oktogonon abba a sárga csőbe, hogy hátra ne dőljek. Itt volt egy kis hiszti a "várjuk meg ezt.." és a "hova menjünk..." fázisok között végül is Blahán az akácfánál kötöttünk ki ahol valamiért megint dugóba keveredett a csapat háromnegyede, de túl nagy baj nem is történt, mert az akác dugig volt. Beszállhattunk volna egy kis hering partyba, de ahhoz előtte inni kellett...  Ezzel az indokkal kerültünk újra oktogonra piát venni, majd megint a gondolkodós rész következik inni merre címmel. Egy rossz irányba indulás után gyors fordulással deákra kerültünk. Irány a játszótér! Az idő kiesett így ne kérdezd, de 3 liter extra narancslé elfogyása után, mint a veszett kutyák bolyongtunk, egészen addig míg mindenki haza nem ment. Az utolsó még egy kis nasi lefekvés előtt a macim volt melyet jó mélyen magamhoz öleltem...

Július 27 szerda este fél 10 csak összejön az a Margitsziget mondatokkal indultunk el, de mire 10re megtaláltuk egymást, menjünk inkább a deákra lett belőle. Nem tudom mondjuk, hogy ez azt jelenti, hogy lesz egy 3. rész is a nyári szilveszterből, de elgondolkodtató, ugye? Mivel én csak egy órát maradtam velük, így csak addig tudom mondani a történteket hogy leültünk deákra, így a mesélésem elbukik. Hacsak nem már az előző részben is elbukott, ami valószínű, de azért folytatom, mert annyira rosszul néz ki hogy az előzőről olyan sokat írtam erről meg 3 mondatot se tudok megemlíteni. Nem megy ez már olyan jól mint régen, pedig azt gondoltam egyszerű lesz mint a karika csapás, és mégsem. Majd legközelebb.

Az öregkor rettenetes tolvaj. Épp, amikor rájönnél az élet ízére, kirúgja alólad a lábadat, és meggörnyeszti a hátadat.

Füves torta! avagy hogyan járj a Móni kedvében...

Elég egyszerűen kezdtem, szinte úgy mozogtam a konyhában mintha már profi lennék, persze ez csak addig volt így amíg a hozzá valókat kipakoltam a pultra. Az első mondat a receptben 3 tojás, a tojásfehérje felverve! Oké. de hová verjem fel? Itt jött a képbe anyu, aki segített az apró szakács trükkökben. Már mindent össze kutyultam kétfelé szedtem és össze öntöttem, mikor elérkeztünk a süti azon részére, hogy azt a fincsi masszát formába kell önteni... Gondolkodtam 5 percig, majd ismét anyuhoz fordultam. -Anyu van nekünk tortasütő formánk? Azt hiszem anya számított már erre mert ott volt előtte az a kör alakú valami, és már kente ki valamivel, mondván, hogy ne ragadjon bele. Oké, elhiszem... Beraktuk a sütőbe, és itt jön a képbe a fű.

Mivel kerti bulira csináltam a tortát, ezért kimentem körbe nézni a kertbe. Sajnos a fűre már ráfért az igazítás, bementem a sufniba, nézelődtem körbe 5 percig, majd megint mentem anyuhoz. -Anya hogy néz ki a fűnyíró? -Az a nagy piros izé az alján pengékkel... Hát jó, akkor vissza a sufniba. Egyből megtaláltam a dolgot, az volt az egész kupi legmélyén és tőlem a legmesszebb. Természetesen, hisz miért is lett volna az ajtóban? Nagy nehezen kirángattam és közben levágtam magamnak egy hisztit, kihalásztam egy hosszabbítót összekötöttem a lakást a fűnyíróval, majd apu tanácsát követve valami fekete fűtartó izét kerestem amit fel kell szerelni a fűnyíró seggébe. Ekkor jött a második hiszti, az a szar sehogy sem akart belecuppanni a fűnyíróba. Ezért fogtam és elrúgtam a francba azt a fekete izét. 10 perc szünet után újra próbálkoztam, és sikerült... Eszembe jutottak ismét apu szavai: -Egyszerű a fűnyírás, csak meg kell húznod azt a kart, és tolni. Hát én húztam a kart, nyomtam a gombot toltam is de semmi, már megint ott voltam hogy inkább belerúgok egy hisztizés közben, mikor anyu kiszólt, hogy kész a süti...

Dúlva-fúlva mentem be a házba úgy mostam meg a kezem hogy már a bőrt is téptem róla. Ki csattogtam a konyhába és nézem a sütit, aminek a teteje szétszakadt. Miért nem tudok sosem normálisat csinálni?  Okos eszemmel kigondoltam, ha fejel lefele fordítom a tortát, akkor talán normálisan fog kinézni, persze anyu ezen is csak nevetett, és tényleg nem vált be. Elvágtam háromba majd lekvárt kentem bele, ekkor lépett közbe megint anyám mert én lekvárosabb voltam mint a torta. Elkezdtem csinálni a csoki krémet és közben a lekvár mázra csoki került. Mondanám hogy tejben vajban fürdetnek itthon, de engem lekvárban és csokikrémben... Végül is elkészült a torta és tényleg torta formája volt, ami azt hiszem csoda. Ekkor jött a pompás ötlet, anyu pont nem volt itthon, így nem tudott lebeszélni, amit később nagyon megbántam. Előszedtem az egyik fiókból az ehető gyöngyöket és fogtam egy fogpiszkálót, majd ráírtam a tortára hogy "Boldog Születésnapot"... A probléma az volt hogy a "Születésnapot" szó se hogysem akart kiférni. Ekkor haza tért anya és jött az ötlete. -Miért nem választod el kötőjellel "Születés- napot."?- Sikerült felírni, akkor most jöhetnek a bogyók az összes betűt kirakosgattam az apró köröm alá beragadó fehér bogyókkal, még a kötőjelet is. Mikor már kész voltam jött anyu: -Felkiáltójelet nem raksz?- Azt hiszem így vissza gondolva már értem miért nem beszélt le róla...

Föld: nem kell őrültnek lenned, hogy itt élj. De segít.

Amikor feljön a színpadra az együttes, és a tömeg egyszerre kezd el tapsolni és sikítani...

Amikor megszólal a frontember és elkezdi játszani az első számot...

Amikor a szíved is úgy dobban ahogy a basszus esik...

Amikor mindent elfelejtesz magad körül és csak énekelsz...

És amikor már annyira énekelsz hogy elmegy a hangod...

... ezt szeretem a koncerteken és amíg nem voltál nem tudod átérezni mindezt.

Amikor álmodok, nem a jövőben járok, hanem a múltamban.

Április 2.-a szombat éjjel...

Azt hiszem hogy ez a bizonyos szombati nap olyan hosszú volt hogy ezt csak este 8tól mesélem... ekkor éppen patival ültünk deákon és éppen vacsoráztunk az előzőleg a matchban megvásárolt félkiló kenyérből és vajkrémből. ezzel biztosan divatot teremtettünk mert igen sokan néztek minket. Timivel kicsit később ugyanúgy deákon a templom előtt találkoztunk. és ott vártunk a többiekre. akiket nem ismertünk és fogalmunk sem volt róla kik azok akikre várunk. persze közben találgattunk. így mentünk oda két csajszihoz is megkérdezni "ti jöttök a hajnalka bulijára" a csaj egy fura szemöldök húzással és egy miről beszélsz fejjel tudatta hogy nem ő az akit keresünk. ám a mellettük ülő három fiú készségesen felajánlották ha kell ők szívesen eljönnek. mikor már kezdtünk kétségbe esni hogy egyedül kell eltalálnunk a bárba oda jött hozzánk egy csaj akinek a társaságát amugy már régóta figyeltük. és kiderült hogy mi diannások vagyunk és ők minket keresnek. ez az!

Utunk a Corvinus cáfe házig  vitt minket ahol is a szenzációs akciónak köszönhetően a kicsi lépcsőn amin még simán lementünk fel jönni igen nehézkesnek bizonyult. amugy Timivel gyönyörűen lekéstük Hajnalka megérkezését. pedig ott voltunk. csak épp máshol... kellemesen becsiccsentve villamosoztunk el a király utcáig és mentünk be valami Bika Tivadar nevezetű helyre ahol táncolni akartunk. ám a kis helynek az öreg embereknek. és a szar zenének köszönhetően nem sikerült. az egyetlen jó szám ami ott ment az a "hello" volt és mi akkor is éppen a wc.ben álltunk sorba. amiben egyébként a lányból átláthattál a fiúba és fordítva is. ezt nagy visongva fedeztük fel... elszaladtunk Kuplungba. de nem engedtek be minket. francos korhatár. próbálkoztunk a tűzraktérrel. de hát az zárva volt. végső támaszunk a Rizsa volt.. már kikötöttük a biciklit és toltuk be az ajtókat. mikor a szemünket kinyomta egy nagy papír. "zártkörű rendezvény!"  kicsi toporzékolós hiszti után döntöttünk és kisétáltunk deákra a gödörbe. ahol is kisebb összetűzésbe keveredtem a biztonsági őrrel. mert buta volt. én meg okos. :) de végül is ráhagytam a dolgot.

hosszas 5 per ücsörgés után Annuska döntött és haza küldött mindenkit mi lányok vele tartottunk. ismerős terepre tévedtem mikor mentünk hazafelé hozzá. ám előbb beugrottunk a sarki éjjelnappaliba.. a sarki ebben az esetben azt jelenti hogy Annától 3 sarokra... bementünk hogy vegyünk kis pezsgőt. de csak chipset adtak. hiába lesz az ember 18 éves ha egyszerűen a boltok éjféltől hajnal hatig nem adnak ki alkoholt..azért a chipsel is elértük a kellő hatást. Annánál míg ő aludt addig mi kaptunk egy junior monopolit. nagyon aranyos kis játékvolt. és ahhoz képest hogy 6-8 éves korig volt alkalmazható. nekünk fél órába tartott a szabályokat megérteni... bár a játék kezdetén a Hajni minden szabályt átírt gyorsan. bezsebelte a fél kasszát és így nagy tespedve ülte végig a két órás játékot... amíg mi Timivel megállás nélkül röhögtünk a játék végére én már a bábúval dobtam és a kockával léptem. míg volt aki már negyedszerre ment csődbe.. sajnos ekkor már lassan 5-őt ütött az óra. így nagy vidáman felkeltettük Annát aki ekkor már nem is aludt és haza kúsztunk...

A barátság olyan, mint a mese, ha hiszünk benne, van.

Te is kérsz egy kis füvet?? :)

Annyira szeretem mikor mindenki rosszra gondol...

“Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.”

a pasit ne nézzétek csak a dalt hallgassátok.

A barátság a legszebb ajándék az élet összes kincse felett ...

nici.         says:
*ó. amúgy ettél már kandírozott almát???
*nincs. már egy hete elment.
*amíg nem eszel kandírozott almát addig haza ne merj jönni....
Tímea says:
*kösz jó fej vagy
 nici.         says:
*csak viccelek...
*:D

Tímea says:
*okok
*imádlak
*na mek
 nici.         says:
*oksika.
*jó mulatást.
*csók. (L)
Tímea says:
*vásárolok a broadway en:)
*puszillak
nici.         says:
*kinozz még.
*de ne feledd az almát...:P

"A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok."

Mi volt életed legfurcsább telefon beszélgetése?

Nekem azt hiszem a tegnap esti. mikor Timi rám telefonált este kilenc órakor.
-Szia nici. Holnap reggel nekem nem jó kosztolányi..
-Miért?
-Mert elrepülök New Yorkba-ba.
-Mikor?
-Hajnalban megy a gép.... :)
oh. igen itt hagyott engem 10 napra...  de imádom és máris hiányzik...

Rájöttem, hogy akiket szeretek, azokat nem tudom irányítani. Ezért azokat irányítom, akiket nem szeretek.

Egy csepp nici. avagy a déli feles...

A mai nap ellátogattam Timivel és Barczával a "11. nemzetközi oktatási szakkiállításra." ne kérdezd miért voltunk ott ezen a gyönyörű szombat délutánon. mert úgyse válaszolnék. de ott voltunk. és a tegnapi hírekben bemondott. -gondolom médiatörvény által módosított.- tudósításokhoz képest mi csak szimplán besétáltunk az épületbe és nem álltunk sorba odakint 1-2 órákat. habár odabent iszonyat nagy tömeg fogadott minket. azért körbe sétálgattunk és közben gyűjtögettünk télire tüzelőnek használható szórólapokat. talán az ott létünk egyik csúcspontja az volt mikor egy műanyag üvegekből melybe babokat zártak épített piramist vizsgáltunk miközben a pasas mesélte nekünk hogy hát azok mexikói ugráló babok. amikben kis hernyó van aki nem szereti a fényt ezért ugrál a babbal együtt hogy az árnyékban szépen elhelyezkedjen. hát a babok ugráltak is rendesen ahogy azt kellett nekik. de az egyik üvegcsében mégsem. és mikor közelebbről megnéztük Timi így szólt -nézd abból a babból kimászott a hernyó.- erre a pasi reakciója -a kurva anyát!- 

Nem töltöttünk túl sok időt ezen a helyen. inkább gondoltuk hogy elmegyünk moziba. de valahogy mégsem inkább megnéztük nyitva van-e az SF. természetesen így lett és mi lenn csücsültünk két maci és egy alattomos mellett. azt hiszem volt még egy korsó sör is valahol. de azok a korsók mindig olyan gyorsan üresek lettek hogy pislogtam kettőt. és mintha ott se lett volna.. csocsóztunk egy kis sráccal és azt hiszem egy lánnyal. de sajnos szegény nemében nem igazán bizonyosodtunk meg. plusz a kocsmában volt -már mikor mi odaértünk- 3 pasi és egy csaj.  bár belőlük is időközben szivárogtak el. nem. nem az alkohol bár lehet az is. de azt mindig gyorsan vissza töltötték. na végül csak kilyukadok oda amit már szeretnék mondani... a csaj aki ott volt egy igen érdekes személyiség. teljesen nyitott volt. folyamatosan táncolni akart. és pörgött össze vissza. beszélt mindenről. hol angolul hol magyarul. szimpatikus nőszemély volt. és kaptunk tőle 2 macit ajándékba... ezt kísérte később egy tequila. hogy gyorsabban tudjunk indulni haza fele.

A kocsmát egy keleti meki követte ahol elnyaltunk egy pitét. avagy hogyan edd úgy a pitét hogy az élvezze... de erről azt hiszem nem ebben a blogban fogtok olvasni. és a nap végéhez közelítek hiszen innen már csak haza fele ment mindenki. vagy nem. de én biztosan itthon vagyok... :D