Mióta megszülettem nem készült rólam annyi kép mint a mai nap alkalmából. 131 kockát kattintgatott le rólam Katica, és hihetetlen milyen gyönyörűek lettek. Nem az én érdemem a dolog, hanem a fotósé, még magam is elcsodálkoztam néhányon, hogy "Basszus ki ez a jó csaj??"
Elindultam itthonról egyszerű kék kis farmeremben, és hozza egy fehér felsőben, persze a nagy batyum ott lógott a hátamon. Meg volt szabva nekem, hogy vigyem el a virágos ruhácskámat, a rózsaszín és a fekete magassarkúm, megmondta nekem hogy milyen legyen a hajam és, hogy hogyan sminkeljem ki magam, reggel 2 órán át készülődtem, és pakolgattam, de most nem ez a fontos dolog tudom. A helyszín a Szabadság-híd közepe volt. Felmásztam a zöld korlátra és Katica rám parancsolt hogy húzzam fel a szürke magassarkút ehhez a szereléshez, meg a ballon kabátom, én nem akartam és nem is mertem ellenkezni. Majd parancsolgatott, hogy a kezemmel túrjak a hajamba, a másikat a csípőmre és ez így ment fél órán át, közben mindenki bámul, mosolygott, és dudált rám. Ekkor jött el az átöltözés ideje, ügyeskedve magamra húztam a ruhácskám és alóla kibogarásztam a pólóm és a nadrágom, nem volt egy egyszerű művelet elhiheted nekem.Majd ismét felpattantam a hídra, most már kicsit elővigyázatosabban, hogy se a járó kelők se az autósok ne láthassák meg a bugyimat. :)
A ruhácskában, és egy újabb magasabb rózsaszíneb csillogóbb magassarkúban topogtam a híd tetején, illegettem-billegettem magamat jobbra balra, hogy minél szebb képek készüljenek rólam, közben pedig Katica lent rohangált jobbról balra forgatta a fejét, a gépet, a hidat... na jó azt nem. Egy idő után azt vettem észre, hogy akik jönnek a hídon turisták mindig megálltak Katica mögött és ők is elkezdtek fényképezni engem!!! Óriási volt. Sajnálatomra a magyar embereknek nem tetszett, az amilyen voltam legalábbis nem soknak, viszont rendszerint minden külföldi megdicsért és beszélgetett is velem.
Újabb cipő váltás, és egy bőr kabát felvétele után, már azt hittem meghalok olyan meleg van, ám Katica ekkor érzett rá a dologra, csak úgy kattogott a fényképező gép. "Ó most tökéletes a fény, maradj így, feljebb a lábad, nem az, a másik!" hangzottak folyamatosan a parancsai. Végre levehettem a kabátomat, és elindultunk a hídról lefele, mikor is újabb ötletekkel állt elő a fényképészem., hogy én dőljek oda és tartsam úgy a lábam, és most ne mozduljak. Igen ám, de az emberek közben jártak ott közöttem és a fényképező között, így valahogy mire végre készült egy kép a lábam úgy be görcsölt, hogy örültem ha járni még tudtam.
Lementünk a rakpartra, a lépcsőkhöz, arrébb rugdostunk pár boros és sörös üveget, majd Katica megint neki látott a fotózgatáshoz. Kicsi pihenő után ledobtam magamról a magassarkúm, és oda futottam a zöld sálammal a vízhez, hogy kicsit játszak, ez megtetszett Katicának és újból elkezdett kattintgatni. A sálat eldobtuk, és helyette megint én pózolgattam.
Elbuszoztunk egy megállót, fel sétáltunk a vízeséshez, és ott megint elkezdett beállítgatni engem Katica, a legjobb ötlete az volt hogy másszak be a vízbe, hát azt azért már nem csináltam meg, de mondtam ha szerez valami szexi pasit, akkor azzal bemászok szívesen... :) Miután bemásztam a csúszós vizes kövek közé, rájöttem, hogy nem a tűsarkú volt erre a célra a megfelelő választásom. Végül is megálltam valahogy, és mielőtt lejöttem át vettem a cipőmet, mivel a kövekre felmászni még csak csak sikerült, de lefele, lehetetlen művelet lett volna.
Sikeres földet érés után leültettek a lépcsőre és különböző csavard ki magad, így jó, maradj így pozíciókban fényképezgettek. Majd egy újabb szobor megmászása után, vége volt az egésznek, gondoltam én, majd fél óra múlva pár száz méterrel és kerülettel arrébb, egy laptop előtt ülve kellett válogatnom a képek közül, hogy mennyit szeretnék feltenni most a honlapra. Persze én mindet akartam, de ez lehetetlen volt, így csak 11 darab került ki... Na majd, ha meglesz mind akkor ámulattal fogom bámulni magam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése