Egyelten csepp méreg a pohár vízben néha elég.

Úgy hiszem kötelességem írni végre, és mivel a tollam végéből nem akaródzik semmi, ma sem kijönni ezért csak mesélek. A meséim alapanyaga az életem lesz, az intervallum a téli szünet, az események pedig csőstül jönnek.
Kezdődjön a hetet hét országon túl Érdtől nem messze, kis dombocskákon át, sötét utcácskákkal vegyítve sok részeg ember, egy házban. Szűkös baráti körömmel, privát kanapé sarkot nyitva ücsörögtünk és beszélgettünk miközben mindenki nógatott, hogy ez nem a helyes viselkedés ebben a pozícióban. Mi bele mentünk a játékba, és jól is éreztük magunkat, felidéztük a szép, és a kevésbé szép emlékeket is. Az este fergetegesre sikeredett.
Amikor eltelt a nagy zabálások időszaka, a szeretet ünnepe, akkor össze ültünk négyesben és gurítottunk párat. Nem sört, mint a nagyok, hanem golyókat a lyukakba. Igen, dákók is voltak a játékunkban. Megleptük egymást kis és nagy ajándékokkal, csupa öröm és móka volt minden.
Bele lendültünk kalandozásainkba a kis csipet csapattal, bár én a kalandozásokat olykor-olykor csak megfigyelőként néztem mégis élveztem. Sorban álltunk a hidegben, de a tömeg melegített nem volt baj. A pályán körbe-körbe keringtünk 4 órán át, néha azért kis levegő szünetet tartva. Japánul beszéltünk, az angollal. Ja nem! Angolul beszéltünk, a japánnal...
Szilveszter éjjelén 2 tequila, egy kimondhatatlan likőr és egy pohár kóla után már spanyolul is tudtam nem hogy angolul, és az asszociációim mindig 3 dologra terelődtek. Konfettieső, és nagy durranások kíséretében, csókkal zártam, és csókkal kezdtem az új évet. Szerencsére ugyanattól az embertől származott mind a kettő. Lovacskázással buliba tévedtünk, az utca kellős közepén, és még táncoltunk is. Isteni volt minden! ;)