Az időleges dolgaim egyike a hegymászás. Mindig felmászok jó magasra, néha percek alatt a csúcsra érek és van, hogy napokig csak baktatok a felfele vezető ösvényen. Ám a történet vége mindig ugyanaz, ha már felértem a hegytetőre, akkor onnan leesek. Zuhanok lefele sziklákon, fákon, olykor a felhőkön át. Már megtanultam, hiába próbálok kapaszkodni valamibe zuhanás közben, csak a földön állok újra talpra. Ekkor megkerülöm a hegyet vissza megyek a felfele vezető úthoz és elkezdek mászni.
Vagy tábort verek a hegy aljában....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése