2011. december 21., szerda

Forogni körbe nem tud, nem akar, hát Örökké társtalan, boldogtalan!

Nem emlékszem pontosan, hogy is volt a viccünk amit az este kitaláltunk, de a lényege egyetlen szó volt.

 FÁZTUNK!

Nem szeretném elmesélni az egész esténket, bizonyos okok miatt, például nem tudom mitől van mindenhol izomlázam. Borzasztóérzés, éreztétek már? Az izomláz úgy hiszem attól van mert nagyon sokat nevettem, de tényleg nagyon sokat. Szerintem abba se hagytam egyszer sem a két óra alatt...  De ha ti azt tudnátok milyen vicces volt az a három lány, és hát ha még én tudnám milyen viccesek voltak vagy, hogy miért is voltak annyira viccesek. Olyan jó lenne.
Ültünk egy boxban és mind a négyen egy sarok felé néztünk felfele. A tv-t bámúltuk teljesen csendben, majd valaki elkezdett szinkronizálni, mivel a tvnek nem volt hangja, lévén hogy a kocsmában zene szólt. Mindig valaki más szinkronizált, és arra gyanakodtunk, hogy egy horror filmet nézünk... De igazából vígjáték volt. Időbeli ugrás, de visszafele. Mikor még a szobában ültünk és annyira röhögtünk valamin, hogy sugárban köpködtük az innivalót...  Emlékszem valaki egy banánt nyomott a kezembe, miután kijöttünk a loviból, és nem tudtam mit kezdeni vele, ezért fél óra szorongatás után megettem. Meg mikor mindenki látta, hogy ülnek az autóban, majd a valaki mégis elhitette velünk, hogy üres az autó, de mégis voltak benne.  Tudjátok mit? Majd döntsétek el magatok mi mikor volt, mert nem tudom őket sorba mesélni. Lefele mikor mentünk a busszal, ami csak úgy ott termett ahol még a buszmegállót sem ismerik, próbáltunk emberien viselkedni. Szerintem egész jól sikerült. A kocsma előtti depresszió, hogy bemenjünk vagy merre menjünk, és az össze kombinált mozgásunk. A "pasta" evés, ami olyan finom volt. A kocsmában való rendelésünk leadása, mikor háromszor is visszamentünk valamiért. Az ijesztő fickó aki kinn állt az ablak előtt és vagy 1 órán át állt ott és telefonált és nézett. A chips evések, mikor mindenki egyszerre markolt a zacskóba és csak úgy tömte a szájába az értékes étket. :)
Bár több mint egy hónapot késtem ezzel a bejegyzéssel, de mégis megéri, hogy kitegyem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése