Az élet túl rövid a bűntudathoz.

A soron következő év végi záró videó: Akinek nem tettem kedvére, annak becses panaszát alul várom szíves türelemmel. És jövőre ne felejtsetek el négykézláb haza mászni! :)

Elpazaroljuk az életet...

Hihetetlen ez a magyar népség! Hihetetlen, hogy én nem tudtam róla. Hihetetlen, hogy fel sem ismerik. Hihetetlen, hogy senkinek nem tűnik fel ki ül ott a földön.
Nem tudom eldönteni, hogy most sírjak, vagy nevessek!

Ez a kutya szerelem visz majd a bajba engem!

Csak a mai nap alkalmából! Éljenek drága barátnőim...

Föld: nem kell őrültnek lenned, hogy itt élj. De segít.

Amikor feljön a színpadra az együttes, és a tömeg egyszerre kezd el tapsolni és sikítani...

Amikor megszólal a frontember és elkezdi játszani az első számot...

Amikor a szíved is úgy dobban ahogy a basszus esik...

Amikor mindent elfelejtesz magad körül és csak énekelsz...

És amikor már annyira énekelsz hogy elmegy a hangod...

... ezt szeretem a koncerteken és amíg nem voltál nem tudod átérezni mindezt.

A felvonás végét nem szabad összetéveszteni a darab végével.

[since u been gone.]

Jelentéktelennek tűnő események.

Elhanyagolható cselekedetek.

Lényegtelen mondatok.

Mindez mellékes...

“Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.”

a pasit ne nézzétek csak a dalt hallgassátok.

Kis dolgok, melyeket megtettél, többet érnek, mint a nagy tettek, melyeket csak tervezel.

Egyszer mind felnövünk...

ismételten kezd beütni hozzám a szokásos letargikus hangulat a szülinapom elött amit majd egy hónap múlva megkoronázok egy iszonyatos árokban fetrengéssel.

na jó természetesen csak viccelek... nem az árokban fogok fetrengeni hanem otthon az ágyamban.

Gondolom feltűnt mindenkinek hogy az elmúlt hónap(ok)ban nem írtam és ha itt voltam az is csak valami kis szösszenet volt csak. ennek rengeteg oka van. az egyik talán az hogy nincs mit írnom. és jelenleg is erről a semmiről írok... amit le szeretnék írni azt nem tehetem. ha naplót írnék arról mit csinálok én 0-24 egy nap akkor vagy 18-as karikát kéne kiraknom vagy egyszerűen névtelenül valahol a semmibe veszve kezdenem egy újat amit senkinek sem árulok el. hisz ez most divat... vagy nem.

most fog jönni az a dolog amit anyunak szoktam mindig mondani ha valami rosszat tettem... változtatok a helyzeten. megpróbálok többet írni valami olvashatót és értelmeset. lehet hogy mondjuk erre csak nyártól lesz időm. bár így elgondolva még akkor sem.

áhh majd csinálok egy havi blogot. minden hónap első csütörtökén kaptok egy húsz oldalas kis magazint arról amit amúgy kétnaponta kapnátok meg. na?? :D ezzel is csak annyi a baj hogy azon is egy hónapon át kéne dolgoznom és nem csak szerda esténként. de az elgondolásom jó volt..

búcsúzásképpen kaptok tőlem egy videót. biztos vagyok benne hogy mindenki tudja mi az a Shrek. tudod amiben a Rumpelstiltskin van... és ez a zene...
Hallgassátok szeretettel!

Medvetánc pilleszáll tört az emlék az ember. Dallam cseng hangfoszlány volt egy régi december.

A háború egy hőse!

166!

Így szólt: "Fiam láttad-e már a világot? Nos, mit szólnál ha azt mondanám láthatnád? Csak vidd ezt a fegyvert. Még meg is fizetnék." Azt mondtam: "ez egész jól hangzik." fekete bőrbakancsok. fényesre pucolva. levágták a hajam. de egész jól nézett ki. meneteltünk és énekeltünk. mind barátokká váltunk. ahogy megtanultunk harcolni. a háború egy hőse. igen, ez lesz belőlem. és mikor hazatérek. mindenki rohadt büszke lesz rám. hordani fogom ezt a zászlót. akár a sírig is, ha úgy kell. mert ez az a zászló, amit szeretek. és ez az a zászló amiben hiszek. berúgtam az ajtót. ordítottam a parancsokat. a gyerekek sírtak. de meglett az emberem. elvonszoltuk. egy zsákkal a fején. el a családjától és a barátaitól. levették róla a ruháit. a kezére vizeltek. szóltam, hogy fejezzék be. de később csatlakoztam. összevertük a puskákkal. és botokkal. de nem egyszer. hanem újra. és újra. a háború egy hőse. igen, ez lesz belőlem. és mikor hazatérek. mindenki rohadt büszke lesz rám. hordani fogom ezt a zászlót. akár a sírig is, ha úgy kell. mert ez az a zászló, amit szeretek. és ez az a zászló, amiben hiszek. átsétált. a golyók közt és a ködön át. kértem, hogy álljon meg. könyörögtem, hogy maradjon. de nem hallgatott rám. szóval felemeltem a fegyverem. és tüzet nyitottam. átzuhantak a füstön. lehullottak a homokba. amit a vér áztatott. összeesett. egy zászlóval a kezében. egy hófehér zászlóval. a háború egy hőse. ezt látja mindenki. csak medálok és sebek. szóval rohadt büszkék rám.  haza vittem a zászlót. most már csak a port fogja. de ez az a zászló, amit szeretek. és ez az egyetlen zászló, amiben hiszek. így szólt: "Fiam láttad-e már a világot? Nos, mit szólnál ha azt mondanám láthatnád?"

Szóval mondd, hogyha nincs szerelem, akkor hogyan szökünk el előle?

Megöl, hogy nem tudom ezt. mert mindig mindent csak elfelejtek. milyen színű volt a szeme. és a sebei. vagy hogyan szerezte őket. ahogy egykor árulkodó jelei leperegnek, egy könnycsepp lehullik. egy öregedő arc ráncain keresztül, amit ez a világ elfelejtett. nincs egyetértés, amivel megjelölhetném a helyem. és nincs több ajándékidő, hogy eligyuk ezeket a kimerülő másodperceket. néha tedd a szavakat igazmondókká, mikor mindig cserben hagylak. mint az olyan falak, amiket nem tudunk áttörni, amíg el nem tűnünk. szóval mondd, hogyha nincs szerelem, akkor hogyan szökünk el előle? erre ezt mondta: "nem utállak téged, fiú, csak meg akarlak menteni. amíg van mit kimenteni." - "szeretlek, de nem én vagyok a válasz a kérdésedre. amit még kérdezel." de a nap folytatódott, mint egy végzetes teher, amit az ember soha nem vár. mint a haldokló napok emlékei, amik hurrikánként süketítenek. fürödtünk a lángokban, tartottuk a parazsat, kibontotta az ujjakat a kezedben. belenyomta a húsba, mintha homok lett volna. most már érted? szóval mondd, hogyha nincs szerelem, akkor hogyan szökünk el előle? erre ezt mondta: "nem utállak téged, fiú, csak meg akarlak menteni. amíg van mit kimenteni." - "szeretlek, de nem én vagyok a válasz a kérdésedre. amit még kérdezel" ezer mérföldre innen. nincs semmi, amit mondhatnánk. csak annyi maradt, hogy nem tudom. soha nem volt választásunk. túl zajos ez a világ. ez lelombozó. ez még egyszer lelombozó. nem utállak. nem utállak. szóval mondd, hogyha nincs szerelem , akkor hogyan szökünk el előle? mert nem tudom... erre ezt mondta:  "nem utállak téged, fiú, csak meg akarlak menteni, amíg van mit kimenteni."  ekkor mondtam neki, hogy: "szeretlek, de nem én vagyok a válasz a kérdésedre. amit még kérdezel." nem utállak. nem utállak. nem utállak. 

"Ahol nincs te, ott nincs én se."

elfelejtetted… hogy egyáltalán éltem? elfelejtettél… mindent amink valaha volt? elfelejtettél…? elfelejtettél… megbántad… hogy valaha mellettem álltál? elfelejtetted… mit éreztünk belül? most nekem kell… elfelejtkezni rólunk… szóval. gondolom most. megbántad.. hogy valaha fogtad a kezem? soha többet.. kérlek ne felejts el. mindent megkaptunk. mikor az összeomlás szélén álltunk. még szerelmesebbek voltunk mint azelőtt. nem fogom elfelejteni… nem fogok elfelejtkezni… valahol rossz irányba fordultunk. annyira erősek voltunk régen…! a szerelmünk olyan mint egy dal. nem felejtheted el. soha sem! és végre..az összes kép elégett. és a teljes múlt. csak egy lecke amit tanultunk. kérlek ne felejtkezz el… rólunk. valahol rossz irányba fordultunk. a szerelmünk olyan mint egy dal. de te nem fogod énekelni. te elfelejtkeztél… rólunk.

Ugyanazokat a köröket futjuk,és soha nem állunk meg. Ugyanazokat a köröket futjuk,s sehova sem jutunk.

mindig tudtam mikor elbúcsúztunk hogy ez nem örökre szól. mindig azt hittem hogy véletlen összefutunk és újra összejövünk. s most itt vagy pont ahogyan elképzeltem. de az egyszer sem fordult meg a fejemben hogy tovább tudnál lépni. találtál valakit s ez össze töri a szívem. mert nagyon szerelmes vagy. azt hiszem valaki próbál beszélni hozzám. de egy szót se hallok abból amit mond. nem tudok mást tenni csak rád bámulni. fogalmam sincs miért maradok. sosem hittem hogy sírnék ha boldognak látlak. csupán mert azt hittem a boldogságod mellettem van. tudom hogy mi végeztünk. de nem használ. továbbra sem tudok ettől szabadulni. csupán érezni. mindig mögötted álltam. de már nincs helyem a szívedben. feltettem a szerelmünket egy polcra. de ez már elmúlt hisz már máshoz tartozol. azt kívánom bárcsak az én érintésem is mosolyt csalna az arcodra ahogyan az övé. s azt kívánom bárcsak úgy lettél volna enyém ahogyan most az övé. mert még mindig emlékszem a szerelemre melyet magam mögött hagytam. azt kívánom bárcsak ő lehetnék s te az enyém volnál. ahogyan őt öleled bárcsak én volnék. nincs más hely a földön ahol szívesebben lennék mint ott.

Továbblépni egyszerű. csak megnehezítik azok a dolgok, amiket magad mögött hagysz.

Szerencsétlenség. ez voltál TE és ÉN. nagyon ártatlannak indult. s földre esve darabokra hullt. hallom a hangját. szerencsétlenség. a fülemben zúg. még mindig érzem a könnyeket az arcomon. Valaki keltsen fel. ne szólj egy árva szót se. ennél a pontnál az igazság abszurdnak látszik. mert akik mi együtt voltunk. örökre véget ért. szerencsétlenség. a félelmek alatt. minden csavart és furcsa. lassú mozgás. pusztítás. de nem tehettem semmit. kétségbeesés. valaki mentsen meg. nem tudok felszabadultnak látszani. Gyerünk! tűnj el a fejemből. egy párhuzamos világegyetem rossz oldalán vagyok. élve vagy csupán holtan. egy szerencsétlen világban élek.

SZERELEM! Minden, amit akarunk. Ez az amire igazán szükségünk van. Mindaz, amit igazán akarunk.

Talán szükségem van egy kis rehabra. vagy talán csak egy kis alvásra. van egy beteges rögeszmém. amit álmomban látok. néztem már minden sikátorban. már reménytelennek tűntök mert. egész éjszaka reménykedem. és a fejem verem a falba. ami neked van fiú azt nehéz megtalálni. egész idő alatt erre gondolok. totál kattant vagyok. a szívem zakatol. egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből. mert a te szerelmed az én drogom. nem hallgatok semmilyen tanácsra. anyu azt mondja. hogy kétszer is meg kellene gondolnom. de a szerelemes gondolkozás módomnak rabja vagyok. ez egy krízis. a barátaim szerint megörültem. az ítélőképességem kissé zavaros. a becsületességemre is kihat már. olyan vagyok mint egy epekedő drogos. ami neked van fiú azt nehéz megtalálni. egész idő alatt erre gondolok. totál kattant vagyok. a szívem zakatol. egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből. mert a te szerelmed az én drogom. nem érdekel mit mondanak az emberek. rohanok érte és megfizetem. mindig magasban járok. mikor veled vagyok. de összeomlok és sóvárgok utánad. mikor elmész. hé. így lenne egy kérdésem. szeretnél egy álom bulit a pincémben? úgy csináljam hogy a szíved úgy verjen mint 808 dob? a szerelememnél van a drogod? a drogod az én szerelmem. mert a te szerelmed az én drogom.

[kesha-your love is my drug.]