2010. július 31., szombat

Ugyanazokat a köröket futjuk,és soha nem állunk meg. Ugyanazokat a köröket futjuk,s sehova sem jutunk.


mindig tudtam mikor elbúcsúztunk hogy ez nem örökre szól. mindig azt hittem hogy véletlen összefutunk és újra összejövünk. s most itt vagy pont ahogyan elképzeltem. de az egyszer sem fordult meg a fejemben hogy tovább tudnál lépni. találtál valakit s ez össze töri a szívem. mert nagyon szerelmes vagy. azt hiszem valaki próbál beszélni hozzám. de egy szót se hallok abból amit mond. nem tudok mást tenni csak rád bámulni. fogalmam sincs miért maradok. sosem hittem hogy sírnék ha boldognak látlak. csupán mert azt hittem a boldogságod mellettem van. tudom hogy mi végeztünk. de nem használ. továbbra sem tudok ettől szabadulni. csupán érezni. mindig mögötted álltam. de már nincs helyem a szívedben. feltettem a szerelmünket egy polcra. de ez már elmúlt hisz már máshoz tartozol. azt kívánom bárcsak az én érintésem is mosolyt csalna az arcodra ahogyan az övé. s azt kívánom bárcsak úgy lettél volna enyém ahogyan most az övé. mert még mindig emlékszem a szerelemre melyet magam mögött hagytam. azt kívánom bárcsak ő lehetnék s te az enyém volnál. ahogyan őt öleled bárcsak én volnék. nincs más hely a földön ahol szívesebben lennék mint ott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése