A háború egy hőse!

166!

Így szólt: "Fiam láttad-e már a világot? Nos, mit szólnál ha azt mondanám láthatnád? Csak vidd ezt a fegyvert. Még meg is fizetnék." Azt mondtam: "ez egész jól hangzik." fekete bőrbakancsok. fényesre pucolva. levágták a hajam. de egész jól nézett ki. meneteltünk és énekeltünk. mind barátokká váltunk. ahogy megtanultunk harcolni. a háború egy hőse. igen, ez lesz belőlem. és mikor hazatérek. mindenki rohadt büszke lesz rám. hordani fogom ezt a zászlót. akár a sírig is, ha úgy kell. mert ez az a zászló, amit szeretek. és ez az a zászló amiben hiszek. berúgtam az ajtót. ordítottam a parancsokat. a gyerekek sírtak. de meglett az emberem. elvonszoltuk. egy zsákkal a fején. el a családjától és a barátaitól. levették róla a ruháit. a kezére vizeltek. szóltam, hogy fejezzék be. de később csatlakoztam. összevertük a puskákkal. és botokkal. de nem egyszer. hanem újra. és újra. a háború egy hőse. igen, ez lesz belőlem. és mikor hazatérek. mindenki rohadt büszke lesz rám. hordani fogom ezt a zászlót. akár a sírig is, ha úgy kell. mert ez az a zászló, amit szeretek. és ez az a zászló, amiben hiszek. átsétált. a golyók közt és a ködön át. kértem, hogy álljon meg. könyörögtem, hogy maradjon. de nem hallgatott rám. szóval felemeltem a fegyverem. és tüzet nyitottam. átzuhantak a füstön. lehullottak a homokba. amit a vér áztatott. összeesett. egy zászlóval a kezében. egy hófehér zászlóval. a háború egy hőse. ezt látja mindenki. csak medálok és sebek. szóval rohadt büszkék rám.  haza vittem a zászlót. most már csak a port fogja. de ez az a zászló, amit szeretek. és ez az egyetlen zászló, amiben hiszek. így szólt: "Fiam láttad-e már a világot? Nos, mit szólnál ha azt mondanám láthatnád?"