Tudjátok muszáj voltam majdhogynem két hetet nem írni, nem tehettem mást. Ez a suli kezdési katarzis teljesen magával ragadott, csak úgy beszippantott, és hirtelen kiköpött mikor megvettem a 183 napom első pogácsáját és vártam az extázist de az sem jött...
Azt hinné az ember, hogy az iskola megnyitásával annyi szabadidő esik az ölembe mint még soha, és mégsem. Nem szidhatom az iskolámat, de mióta nem szabad kinyilvánítanom a véleményem? Tavaly év végén igazgatóváltás történt az iskolában, meg is szavazhattuk a demokrácia szellemében kit szeretnénk, és láss csodát ő lett. Azóta se megy ki a fejemből Rózsa mama mondata: Nem biztos hogy a sok felelősségtől is ugyanolyan jó lesz mint azt ti gondoljátok. Erről még nem tudok véleményt alkotni, de a kilátásaink eléggé [...] modernek. De csak, hogy ha már a csapból is ez folyik legalább innen ne kelljen az iskoláról olvasnotok, emlékezzünk vissza a nyárra :
Az ciki ha így hirtelen nem jut eszembe semmi sem? De ha eseményekre nem is emlékszem, azt elmondhatom hogy szép nyarat zártam. Nem csak az egész nyár volt jó de a vége is fantasztikusra sikeredett. Ezt azért kellett ennyire kihangsúlyoznom, mert a nyár utolsó napján Csillebérci kalandpályán voltam, Mónival, Csillával, és rengeteg darázzsal együtt.
Mindenki túl élte bár Csillával nem beszéltem azóta, és Móni is kisebb lelki sérüléseket szenvedett, de a darazsak töretlenek, olyannyira, hogy még az iskolámat is kezdik elfoglalni...
Na mostmár sokadszorra térek vissza arra hogy suliba járok, úgyhogy be is fejeztem, egy újabb két hétig.
csók. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése